Mielőtt köd száll a megőszült kövekre
-- a nyár még vissza-visszatéved.
Ilyenkor hajkan, tisztán felizzanak
hullott-lomb-ruhájú,
eltűnt messzeségek.

Ázottfejű kék sövény-virágok
letört derékkal az útra ráhajolnak.
Nehéz a könny.
______________ Eső lesz holnap.

Anyám kezébe gyűjteném
ősz féltett kincsét:
dőlt nap-kévék csokrát.
Arany menyasszony arany fátyla...
S míg zord esők fújnak ködöt a hervadásra,
Öröknek-hitt kötésüket
keringve bontják fel a lombok...

Így születnek az évek.

Anyám a nyár...
És az őszbe mindig visszatéved.