Emlékszel az első csókra? Persze, azt soha nem feledi el az ember. Őszinteségem hiteket tépett szét. És az első ágyban töltött délutánra? A zene komikumára és, hogy csak hónapokkal később tudtad meg az igazat? Arra, amikor kicsikartad belőlem azt a szót, hogy szeretlek? És emlékszel arra a csókra? Azt mondtad, akkor szerettél belém. Emlékszel? Valamikor szerettél. Emlékszel augusztus 7-e éjjelére? És ötödike délutánjára? Emlékszel március 14-ére? Emlékszel, hogyan futottunk az állomáson miközben levegőt sem kaptál? Emlékszel? Megmondtam, hogy nem működhet. Te nem hitted el, de a végén mégis én hittem az ellenkezőjében. Emlékszel az erdőben töltött napra? Arra, hogyan sírtam a karjaidban az elmúlt életemről mesélve? Azt ígérted örökké vigyázol rám, emlékszel? Emlékszel az első együtt töltött éjszakánkra? Emlékszel? Akkor is zokogtam, mint egy kisgyermek, de most a szerelemtől és boldogságtól. Emlékszel, megtanítottál szeretni és hinni. Emlékszel? Utánam rohantál, ha menni akartam. Fontos volt. Emlékszel, amikor szakítani akartál? Azt mondtad, már nem szeretsz. Nem engedtelek el. Órákkal később már szerelmes verseket suttogtál a fülembe. Emlékszel aztán a másnapra? Azt hitted már én sem szeretlek. Pedig csak fáradt és meggyötört voltam az egész éjszakás sírástól, amiért te ezt mondtad nekem. Emlékszel, hogy akkor próbáltam meg magam feladni miattad? És a harmadnapra, amikor rózsaszirmok között szeretkeztünk? És a péntek estére? A vattacukorra, a gyóntatásra, a ligetre, a csúszdára és a búcsúra? Emlékszel a szombatra? Emlékszel, mikor a kocsiban az öledben feküdtem, és megkérdezted, hogy boldog vagyok-e? És arra, hogy meséltél arról a lányról? És mikor szakadó esőben akartál átmenni a komppal? Mikor egy órás útra mentünk, hogy megegyünk egy fagyit? És emlékszel az utolsó csókra? Mert én nem…