Az ember, mikor még nem olyan öreg,
hogy ne lehetne majdnem fiatal,
válogat rossz és legrosszabb között,
mintha nem volna mindegy.

Azután rámutat valamire: Kérem
ezt nekem becsomagolni!
És nagypénzzel fizet, hogy a felét
legalább visszaadják, mintha kapna.

Az ember, ha jó irányba vénül,
fiatalkora komolyságait, mint
törvénytelen nyűgöt, odalopja
fényes küszöbökre, s elszalad.

És még mielőtt megvénülne,
belegondol: Valóban valami
helytállás tartja valahol,
-- vagy csak körülfalazták?!