Az elvágyódások úgy megültek,
Mint déli mezőkön a nyáj,
S körülcsaholni a megszokás
túlbuzgó puliként rohan.

A távol -- megbékélt szívemben --
elhullajtotta meddő magvait.
Kezemhez kérezkedett a horizont,
-- itt is van már, ami messze van.

Jó lenni itt. Máshol se volna jobb.
Reggel szembemegyek a Nappal,
S ha véletlenül valami fájna,
________________ megvígasztal
________________ egy lila mályva.

Soha nem voltam ennyire gazdag,
Mint amióta magamrahagytak.

Magamra -- mindenségre.
Nincs már szívem félelmére
ringatni újszülött hatalmat.