Majd írok verset.Most még fáradt vagyok.
Majd ámítom a léttel önmagam!
Rámvigyorog az úr: az Érthetetlen.
Anyagból annyi rossz szolgája van!

Minek neki Anyag?Megannyi szolga?
Kis játék-háborúk, idétlenek?
Felnagyított törpécske birodalmat
részekre szednek végtelen kezek.

Népek?Hát vannak?Csupán csak az árny van,
mely, ha fényhez ér, áramként szalad
sok feszülő gondolat-vezetékben
áltató, majd altató pillanat.

Verset írjak?Jelet az Érthetetlen
nagy tükrére?Mikor kisüt a nap,
letörlődik minden jel és jövő sincs,
csak becsapott, nemlétű önmagad.

Ezt nem érted?Az Érthetetlen érti.
Temet: végesbe hull a végtelen.
Hitbe rajti azt, ami hihetetlen.
Jóba a rosszat.Fénybe fénytelent.

Verset írjak?Miért?Létezhet vers, ha
nem mozog más, csak szétbomló anyag?
Fáradt vagyok.Szívem szétcsengi Nincsen,
s minden pirost színt színtelennek ad.

Érthetetlen!Nem értelek.Bevallom.
S a szolgáid lenézem.Ostobák?
Vagy egy részük csupán csak értést színlel?
A világod színtelen nincs-világ?

Ó, vers-szívem, te piros szín-csodálat,
csengj, mert muszáj!Csillag parancsa szól.
Honnan?Nem tudom.Csak azt: nincs-időből,
sohsem-volt szív szépség-álmaiból.

(2009)