Feltöltve: 2009-06-24 20:48:00
Megtekintve: 6002
60. NE ENGEDD!
Adj tüdőmbe mély lélegzetet,
Ha lebukni kell újra árba,
Szívembe ritmust, éltetőt
A hibernáló árvaságba'.
Adj célt is, futni, elegendőt,
S erőt hozzá, ami hajtson,
Ne engedj út szélére ülni,
És ne engedd meg, belehalnom.
Kezedben ha nem is hordasz,
Tartsd fölöttem -- tudjam -- végig,
Fájdalmak lángja hadd lohadjon,
S ne csapjon föl-föl az égig.
Te útadat, ezt a földit
a semmivel fölcserélni
sose engedd, sose hagyjad!
Csak adj elég merszet, élni.
Ha lebukni kell újra árba,
Szívembe ritmust, éltetőt
A hibernáló árvaságba'.
Adj célt is, futni, elegendőt,
S erőt hozzá, ami hajtson,
Ne engedj út szélére ülni,
És ne engedd meg, belehalnom.
Kezedben ha nem is hordasz,
Tartsd fölöttem -- tudjam -- végig,
Fájdalmak lángja hadd lohadjon,
S ne csapjon föl-föl az égig.
Te útadat, ezt a földit
a semmivel fölcserélni
sose engedd, sose hagyjad!
Csak adj elég merszet, élni.
Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 60.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-06-25 00:29:52
Nem is tudom, ki a gyávább: aki kéri, vagy aki nem?
A vers tetszett!