Harangnak nyelvévé tett engem az Isten:
_____ Amikor verődik, másokon segítsen!
_____ Hangja legyen hívó, lélek mélyét rázó,
_____ Eget magasztaló -- önmagát alázó.
_____ Minden verődése használjon egy szívnek,
_____ Minden fájdalmából java legyen tíznek!

Én édes Istenem, de érc-kemény sors ez!
Magam kis életét hogyan ringatgassam,
Fájó kondulásom hogy' ne halogassam?

_____ Mikor tanulod már: nem magadnak lettél!
_____ Hány halálból újra hányszor megszülettél!
_____ Én öntöttelek ki, és én formáltalak,
_____ Tüzekkel, vizekkel meg is próbáltalak!

De hisz nem a nyelv szól -- a harang zeng, Uram!
Mikor szép öbléhez odaverem magam...
Olyan semmi vagyok!
Csak rángat az élet...
Uram! Hiszen tudod!
Nem is én zenélek!