Milyen távol vagy, milyen mérhetetlen távol, Istenem!
Mondd, ilyen messzire is eltalál még a kegyelem?
Látsz-e engem? Az ég csillagaira fűzött szenvedéseim
számbavetted-e már, hogy újat küldesz megint és megint?

Tán csak megpróbálsz? Talán nem szeretsz?
Jaj, ne kelljen hinnem, hogy Te is elfeledsz!
Ne legyél, Nagy Úr, a halandókhoz csöppet is hasonló,
Te ne légy állhatatlan, sem önérdekű, gyarló,
A Te kezedet hadd érjem mindig el,
Ne szégyenüljön meg az, aki Rád figyel!

Szeress, Uram! A szívem, mint a sár,
húz csak, egyre lejjebb: földbe, földbe már!
Vedd föl tenyeredbe, lehelj bele létet,
Add meg azt az egyet, ami tovább éltet,
s amit csak Te tudsz, oly mélyen, rejve van...
Szóljál!
_______ Csillagod remélem!
__________________________ Segíts, én Uram!