Ezüst lángok közt lepke száll.
Fénytű villan.Fehér a nyár.
Fehér lobban.Fehér lobog.
Lebbennek lepkecsillagok.

Az erdő haja égnek áll.
Dünnyög koronás dalkirály.
Kék koronán kék táj remeg.
Hegyek hetyként felkéklenek.

Ó, volt-idő, szívben hívő!
Volt rejtély újultan kinő.
Rejtett utak.Rejtett kutak.
Álmos fehéren ámulat.

Kézháton hószín lepke leng.
Nyárfehér mutat végtelent,
nyárfehér mutat éghatárt,
amely fehérre kart kitárt.

Megáll a nap.Megy már a nap.
Bogáncslilán árny ottmarad.
Fent vált a kék, bár látna még
virágszínt ringató mesét.

Piros jajdul.Távol seben
múlt fáj: gyönyörű szerelem.
Fűszálakra hajló neszek.
Aki szívben hitt, elveszett.

Piros gyöngyök, távol-sebek.
Jajok gyújtotta életek.
Égj, égj, te gyöngy!Múló csodád
csillogtasd kékfehérnek át!

Meglepett holdon csend-zene.
Huhog rejtélyek erdeje.
Sötétben elvesző mezők
viszik a nemrég érkezőt.

Fehér a nyár.Fehér a hold.
Mind a Sötét gyermeke volt?
Rejtély a nyár, az életed.
Tűnő talány: hát létezett?

No és ha nem?Az is talány.
Könnycsepp a nemlét asztalán.
Könnycsepp-tükör, mely nem remél.
Benne a csend sötét fehér.

(2009)