Békességet, Istenem!
Ha már a falak bezárnak,
Békességet idebenn,
Hogy föl s alá ne járjak
indulattól űzve, hajtva,
Korbácsoltan, és nem akarva.

Házam, ha épül -- fövenyvár.
Az első rossz szóra elpereg.
Kőből ha lenne, ó, Király!
A szélvihar se bírja meg!
Szívemben nincs még védelem
Békességemet védenem.

A szó nagy úr. A szó sebez.
Vergődöm átok s csönd között.
Vagyok ránduló jajokkal
Sebestyén, fához kötözött.
Ha Rád nézve lát is majd szemem,
Tán békességgel szenvedem...

Látod, mi vagyok Nélküled?
Nyugalmam nincs. Csak síró ének
mozdítja sebzett szájamat:
Békességet, jaj, békességet!