Félelmeim oroszlánvermében
úgy lennék Dániel, Uram!
Hitem angyala oly kicsiny,
s a fenevadnak szörnyű szája van!

Nem vagyok gyáva, csak az élet
növeszti a szörnyek körmét nagyra,
És megragadják torkomat,
lélegzetem is bennszakasztva!

Mennyi baj! Mennyi hullás! Mennyi próba!
Mennyi kiáltás, fájdalom, sikoly!
___ Pedig nem is kellene mást csinálni,
___ csak elfészkelődni Benned valahol...
___ Szavad erőterében kéne élni,
___ Ahová el nem ér a rettenet,
___ Ahol szelíden pihen a múlt,
___ S a jövő nem rejtez rémeket.

De látod, itt állok. Talpig veszélyben -- hisz élek!
Felém ezer vadállat rohan!
Magamra hitből-szőtt páncélt remélek
___ félelmeim oroszlánvermében, Uram!