Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Magnólia
Alkotások száma: 117
Regisztrált: 2009-05-06
Belépett: 2009-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (117)
Feltöltve: 2009-06-13 00:52:46
Megtekintve: 6018
45. ÉN TÉKOZLÓM
Szeretet-jussod elfogadtad,
Szemedet közben eltakartad,
Így akartad.

Engedlek menni, bármi a szándék.
Kérhetsz is, hogyha van szavad még.
Mi mindent adnék!

Utánadnézek féltőn, szeretve.
Kinccsel távolodsz -- mégsem nevetve,
Hiszed: örökre.

Szórni fogod szerte, disznók elé vetni,
Taposni fogod, és sírva kinevetni:
"Hiszen csak ennyi,

csak ennyi az élet!"... Hű honodtól távol...
De hogyha valahol csöpp fény világol,
Tudd: az a Jászol.

Kicsinyelve vitted
szeretet-jussod,
De amíg tékozlod,
meg kell majd tudnod,
a Szeretetnek mily nagy
hatalma van abban,

hogy tékozolhatatlan.



Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 45.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-06-14 13:22:30
Köszönöm szépen szeretetteljes hozzászólásotokat!
2009-06-14 08:39:10
Jaj de jó volt olvasni ezt a gyönyörű verset!!!
2009-06-13 14:55:49
Sikerre számíthat a vers, sokak egyetértésével találkozik majd, mondanivalójában is részben újat tesz hozzá az ismerthez (pedig igen nehéz hozzátenni).A "szeretet-kérdés", persze, eléggé bonyolult, rejtélyekkel is teli, no meg sok minden vizsgálata hozzá tartozik, DE ez semmiképpen sem róható fel egy ilyen szép "hit-versnek", nem is teszem!
(A "szeretet-kérdés" beható, költői vizsgálatával én is adós vagyok.Foglalkozom ugyan a gondolattal, de kemény dió, nehéz feladat...)