Egyenes a fenyő törzse
Jó kopjafa lesz belőle
Rá van már a jel is vésve
Nekem vágják jövő télre

Már a fenyő ki van vágva
Földön fekszik koronája
Lehántva a gyanta-háncsa
Levele szúr, sír a fája

Már szekerce beléállott
Villogva jár rajta táncot
Mélyülnek a haránt-árkok
Ilyen szépet ki sem látott

Tulipán a fejfa dísze
Nem kevesebb többi éke
Síri helynek büszkesége
Föld alá kell menni érte

Eltemettek, elsirattak
Kövér földdel bétakartak
Kopjafámmal általszúrtak
Békével hogy jól nyugodjak

Elfolyott a hó vize már
Fejfák között tavasz sétál
Borostyán fut, nő a fűszál
Nyárfaágon barka hintál

Megremeg a fejfa fája
Új élet-vágy általjárja
Gyökér indul, egyik ága
Szívemet is megtalálja

Úgy nő, úgy nő fel az égre
Sudár-magas fenyő törzse
Rá vannak a jelek vésve
Tulipán a csúcsa éke

Tulipános csoda-fához
Zarándok jár, szívet áldoz
Keservében engem átkoz
Jöttél volna élőfához!

Élőfához jöttél volna
Most a fejed nem hajolna
Szívemen se gyökér volna
Mint a madár, úgy dalolna...