Nézd, drága Orvos, ez itt a sebem.
Begyógyul s felszakad megint és megint.
Talán még Eléd is sebzetten jutok,
ha majd a végső tábornok leint?

A Sátán céltáblája voltam -- mondom --
akárhányszor a Fénybe léptem,
Sebeim beforrtak s felszakadtak,
Nem az én szégyenem -- de szégyen.

Nézd, drága Orvos, nézd, hogy sírok!
Nézd hideglelős rózsáit a láznak!
Feléd nyúlok, hisz idebenn mindig
konok ördögök bokáznak...

Beteg vagyok. Sajgó seb -- kemény heg.
Béna, vak, süket és néma.
Csak Kegyelmed írja érint meg,
mikor odafigyelek néha. Néha.