Egy nyárra gondolok most, édes gyümölcse álmos,
s mézet zsongatnak rája kis darázs-ékszerek,
s remegtetik a kéket, feldől elszunnyadt kaptár,
s ellustult boldogságban a méz egyre pereg.

Egy nyárra gondolok most, villog a vízen éles
tőr, a szívemre vágyó gyönyörű szerelem,
sebből piros varázslat, mely ömlik, ömlik, ömlik,
s a gyógyító halálig színe a szívemen.

Egy nyárra gondolok most, a jelent eltaszítom,
gurulnak halott holdak, s a fényben is sötét, -
sebből piros varázslat, add rám volt égi nyárnak,
védő-ítélő Szépnek bűvös dal-köntösét!

Ó, csak egyetlen Út van (még ha úgy hiszed: több is),
amely álomgyümölcsig, Szépségig elvezet, -
s az ott van egykor-nyárban, elképzelt szabadságban,
kinyíló volt-varázsban, s érzed, ha szív, - szíved!

(2009)