Mindenki gyarló, Istenem!
Mindenki gyarló, csak Te nem!
___ Bálványok pedig nincsenek,
___ Se szobrok, se hús-vér emberek.
Nincs szent -- se élő, se holt,
Egyetlen szent van: a Fiad volt!
___ Mindenki gyarló, Istenem!
___ Mindenki gyarló, csak Te nem!
Fő-gyarló éppen én vagyok:
Semmi fehérség -- csupa folt.
___ Hiszek még néha ennek-annak,
___ Pedig tudom, hogy cserbehagynak.
Mindenki gyarló, Istenem!
Mindenki gyarló, csak Te nem!
___ Hozzád futok -- rossz gyermeked,
___ Karod kitárod, engeded,
És újra el, és újra próba!
Egekbe szállok. Majd pokolra.
___ Acélt nem nyúznak ennyi tűzzel!
___ Néha kívánom: messze űzz el
magadtól,hogy reményt se lássak,
csak sötét völgyét semmítő halálnak,
___ hogy volna vége, vége már!
___ De félek, ott is, jaj, mi vár?

Szeressél, édes Istenem!
Mindenki gyarló, csak Te nem!
___ Lásd, földi létünk -- mit tagadjuk:
___ földi reménynek-hitnek adjuk,
És mindennek, mindig vége van...
Csak szerelmed örök, én Uram!