Apacs-romantikát érlelsz naponta bennem,
S én tobzódom ebben a méltatlan szerelemben.

Hűvös szemedhez mindig visszajárok,
Mint zaklatott bűnös, vagy vak-hitű zarándok.

Engesztelő áldozat ez a kicsúfolt értelemnek,
Hisz magam sem tudom már, hogy miért szeretlek.

De hadd ne értsem -- rendteremtő erőszak
apostola: én -- hogy gyengébben is erős vagy.

Maradok hit-tagadásaimból kibontott remény,
S már a térdrekényszerített gondolat szeret, nem én.