Fejd – Storm ( 2009)


Néhány hete figyeltem fel erre a svéd zenekarra, és a legújabb lemezüket a Storm-ot sikerült is beszereznem azután , hogy volt szerencsém őket élőben is megnézni egy fesztiválon.
Egyébként a két előző albumuk ( inkább demók) ingyen letölthető a honlapjukról!
A zenekar a napjainkban igen népszerű folk vonalat követi, de szemben a metal és népzene ötvözése által igen sikeres zenekarokkal ( Finntroll, Korpiklaani, Enisferum…hogy csak a legkedveltebbeket említsük) ez a svéd társaság színtisztán játsza a modern népzenének nevezhető muzsikáját, amivel talán a Manegarm folk-lemeze lehet rokon.

A lemezhez tartozó füzet nagyon viszafogott, de szép és harmonizál a zenével. Sok sok természeti képpel van teletűzdelve, leginkább téli képekben gyönyörködhet aki megvásárolja az albumot.

A 10+2 dalt tartalmazó korongon a nyitó Offerrök című dal egy hosszabb dudaszóló után kórussal erőssödve csap át igazi hangszeres muzsikába, és az első perceiben megmutatja, mi az erőssége az egész lemeznek: gyönyörű dallamokkal teletűzdelt népzenei hatásokat hordozó zene található a lemezen.
Nem a Korpiklaani-féle mulatós zene ez, de nem is a Myrkgrav sötét és borongós északi metálja . Valahol a kettő között helyezkedik el hangulatban, és olyan jó érzékkel keveri ezeket, hogy az ember nem fintorogva fordul el, mondván: na, megint egy folk-metal klón!

A második dalban(Svanesång / Hattyúdal) a vonósok mellett doromb is megszólal, és az énekes hangja sem a megszokott. .Bevallom, első hallásra abban sem voltam biztos, hogy férfi hang, valahogy van benne valami bársonyosság is a keménysége mellett. Néhol első hallásra picit monotonnak tűnhet a tempó, azonban a sokféle hangszerrel olyan ügyesen színezik, hogy azonnal elvonja a figyelmünket.

Tompa dobokkal és szép női énekkel kezdődik az Älvorna dansar / Älvorna tánca. Majd csatlakoznak a zenészek, finom kis apró dallamokkal épül fel a dal, s kíséri a szép népzenei hangot . Patrik Rimmerfors és egy hölgy ( Elina Tervonen ) közös, szívbemarkoló kórussal haladnak tovább… Minden dalnak megvan a maga karaktere, a lemez egészét tekintve azonban egységes. S bár svédek és népzenei hatásokkal átszőtt zenét játszanak, valahogy mégsem a kissé már ’klissés’ erdei képek ugranak be hallgatás közben. Többször is lecsillapodik a dal sodró lendülete, majd újabb erőre kap, s egymást váltogatva kísérik végig , az elcsendesedő , kicsit sámánikus dobokig…

Dobbal és dorombbal induló Vid Jore å dalban a vonós hangszer dallamai vezetik a hallgatót végig végig harmonizálva Patrik hangjával de ugyanakkor szabadságot is kapnak, csaodaszép egységet kerekítve így.

Egils polska valami duda szerű hangszer hangjaival indul, de aztán egy pillanat alatt igazi szépséggé változik. Ez a lemez egyetlen instrumentális darabja egyébként. Kis pihenés a címadó dal előtt.

Kellemesen hosszú bevezető után Patrik hangja szakítja szét a csend vásznát, és szinte zenei kíséret nélkül egy nagyon szép énekdallammal indítja a Storm / Vihar című szerzeményt, ami a maga 7 perces hosszával igazi megkoronázása a lemeznek. Hátborzongatóan szép amit ezek a zenészek nyújtanak, varázslatos hangulatot teremtve. A dallamok it is többször ismétlődnek, de az ének változatossága egy pillanatra sem teszi unalmassá.

A Varg I Veum –ban Patrik kicsit rekedtesebb hangjával és a csodaszép buzuki által eljátszott vezérdallammal kényezteti fülünket, repítve a messzi észak tiszat világába, se nem mellesleg azt gondolom, hogy ebben a dalban van a legszebb dallam az egész lemezt tekintve, olyan ami teljesen beleássa magát a hallgató agyába hosszú iőre. Talán úgy tudnám jellemezni ezt – hiszen máshogy nehéz zenéről írni – ,hogy a Gyűrűk Ura lovasnépének-témájával rokon a dallam a vonós hangszer miatt. Csodálatos!!!

Az Äril egy lassabb és talán keserűbb hangulatú dal. Nem szeretnék butaságot írni, hiszen a nyelvet nem beszélem, de pontosan ez a jó ebben a muzsikában, hogy a hangszerek tökéletesen megjelenítenek egy hangulatot, s a szavak értelmének hiányában is teljes élvezetet nyújtanak.

A Skuld nóta kicsit harapósabbra sikerült, no persze nem egy Immortalosan karcos dal de mindenképpen keményebb mint a többi szerzemény.

A Likfärd / Gyász című szerzemény ami a záró – leszámítva a bónuszokat – egy szép lassú dal, szöveg nélkül. Igazi komor hangulatú a vonós hangszerre építve.

A két ráadás dal (Bergakungen, Morgonstjärnan) sok újat már nem ad a lemez egészéhez, de ugyanazt a minőséget képviseli. Ezek a dalok a zenekar 2006ban megjelent EP-jén is megtalálhatóak egyébként. Lehetne azt mondani nyersen ,hogy feleslegesek, de azt hiszem aki ezeket a dalokat szereti, ajándéknak fogja fel majd ezeket a perceket is, megnyújtva az ’utazás’ élményét az északi tájakon.

Aki a népzenét szereti, ezen belül is rajong a skandináv folkmuzsikáért annak egészen biztosan sok kellemes percer szerezhet ez a lemez.
www.fejd.se