Szemetekkel sem látjátok
mik voltunk
és mivé vagyunk.

Mivé leszünk,
máról holnapra, …és minek?

Mert hamuból porrá
mégsem lett a tegnap,
az bomlottan is csak hamu maradt.

Antropológusnak ássuk a kérdést.
Emberek voltunk?
Kísértés, ha nem.

Halotti beszédet én nem írok.
Időtlen megírták, tudták.
A föld ezt leheli, tisztes illatát.

Paradicsomiak bütykeim,
tenyeremben, lábamon,
káprázott a csillag, a fájdalom.

Melyik szín ez, máig nem tudom.

Szocreál jövőnket hordtuk.
Gumicsizma és karbid lámpa.
Sarló-kalapács verte az ásó-kapát,

és a nagyharangot.

... és te is, az új vívmány,
belehaltál.