Egy fűszál-hídon, láttam, indul, megáll
csöpp pettyes játék: katicabogár.
Hová indult?A kékbe át?Titok
minden megállt, minden elindított.

Minden út híd és hidakkal tele
a végtelen kinyúló tenyere.
Hinnéd: híd-bőség, de később a bút
érzed, s híd-vágyad már semmibe bútt.

Ó, kis bogárka, játékgombocska, mi
mások vagyunk, Titok játékai?!
Szemünk rajtad elnézőn mosolyog,
s hátunk mögött leszakadt híd-romok.

Fűszál-hidadra másképpen nézek én:
pici híd a végtelen tenyerén,
de vele éppúgy játszik a Titok,
mint más híddal, remény-pillanatot.

Test- s idő-játék.Életnek ez elég,
e pettyeske, fedőszárny-semmiség?
Fűszál-hídon miként nevezzem én
megállt léted a kékség peremén?