A depresszió Magyarországon is népbetegség, sőt, ha becsületesen felmérnék, akkor kiderülne, hogy, mint annyi rossz dologban, ebben is milyen előkelő helyet foglalunk el a világban, pedig a világ szinte mindenütt igyekszik nagy stressz-sorozatokkal depresszálni.
A depresszó nem az a jámbor kis kedélytelenség, amely akkor is velünk van, ha örülünk valaminek, hanem tartós búskomorság-betegség. A depressziósnak nincs kedve az élethez, persze, többnyire a nem depressziósnak sincsen, de utóbbi mit csinálhat? Mondjam vagy mutassam?!
Az elnevezés találó, mert legtöbbször - közvetlenül vagy közvetve - a nyomás /presszió/ az ok, attól lesz valaki ilyen kutya lehangolt állapotú.
Nyomás Hungaryban többféle van: 1. gőznyomás /ettől az illető begőzöl és izzasztó gőzfürdőt csinál másoknak/, 2. víznyomás /a szamárlétra tetején levő vízfejéből másokat lenyom a víz/, 3. agynyomás, azaz valaki agya meggondolatlanul gondolkodni próbál, de felülről erről némi nyomással lebeszélik agyának szürkeállományát, 4. gombnyomás /mindenki örül, mert végre minden szinte gombnyomásra megy, de a legvégén kiderül: bár ne ment volna, mert menni ment, de rossz volt az irány!/, 5. lelki nyomás /ez a leggyakoribb Hungaryban, itt annyi minden nyomja annyi mindenki lelkét, meg annyi mindenki nyomja a másik lelkét!/.
A Hungarian people történelme során egykettőre hozzászokott a presszióhoz, mégis akadt múltjában időnként olyan rakoncátlankodó rebellis, aki a pressziót nyilvánosan pressziónak merte nevezni. Az ilyennek rögvest fejébe verték a magyar igazságot, meg a ráadást, de egyes kossuthkutyásak még ezután is, továbbra is pressziót emlegettek. Fejet csóvált /meg korbácsolt lóbált/ ilyenkor a Főtörvényhivatal:
- Bach! De presszió?! Makacsa embere! Mész te bele Diliházikóba! Nózis diagnózis: depresszió!
Be is zárták a dilis rebellist az elmegyógyítgató intézetbe, ahol gyógyítgatták, de ki nem engedgették. Ettől azután tényleg búskomorrá lett, betegsége neve pedig depresszió.
Miként kell valakit depresszióssá tenni Kismagyarországon /vagyis Hungaryban/? Nagyon egyszerű, és jól ismeretes a Hungarian történelemből is. Ugyanazt kell tenni vele, ugyanúgy, mint ahogy Nagymagyarországon is tették: 1. rendszeresen fel kell idegesíteni hülye rendeletekkel otthonában, 2. rendszeresen fel kell idegesíteni hülye rendelkezésekkel a munkahelyén, 3. ha szólni mer, akkor be kell fogni a száját, amíg nem fogja a fejét, 4. ha már fogja a fejét, valamint önállóan be tudja fogni a száját, akkor be kell gyakoroltatni vele az ennek-annak megpillantásakor szükséges szembehunyást, 5. ha még ezek után is kedvetlen és nem röhög nagyokat a Nagyfőnök viccein, akkor ki kell rúgni, mert ez már vészes előjele a depressziónak, - depressziós pedig legyen csak inkább otthon! /Ám, ha röhög a főnök viccein, megelőző céllal akkor is ki lehet rúgni, mivel változnak az idők, mi lesz, ha esetleg holnap mégsem hahotázik, fel kell venni helyette egy fiatalt, az kevesebbe kerül, továbbá fiatalosabban is nevet./ Legtöbbször így terjed a depresszió.
Vannak esetek amikor a Cég, Hivatal, Állam, Önrákerekezőkormányzat, Álljhaptákbaparancsnokság közvetlenül nem presszálja ki a honfi /honhölgy/ depresszióját /persze, ha megkapargatnák a dolgot, egy s más ilyenkor is kederülgetne-kiborulgatna!/. Ilyen szomorú eset például, rendszerint már nyugdíjtájon, az egyik házastárs halála /ha mindkettő meghal, az a depresszió szempontjából előnytelen, mert utóbbi nem létezhet személy nélkül/.Elismerem, ez nem vicces, ám annyiban mégiscsak az miszerint Kismagyarországon a legmorbidabb helyzetekben is ott vigyorog egy kis csontkoponyás humor. Nos, házasságon belül - azon kívül, hogy mindkettő is - meghalhat: 1. a férj, 2. a feleség. /Itt most az arab világ családszerkezetével nem foglalkozom, de ott hivatalos feleségekből több is meghalhat egyszerre./ A férj halála feleségéhez képest általában mérsékeltebb megpróbáltatás, de azért az özvegy feleség ilyenkor is erősen bánkódhat: kit fog ezután hűséges alázattal kiszolgálni? Kire fog mosni, vasalni holtomiglan-holtodiglan kifáradásig? Kinek fogja hazacipelni a piacról azokat az élelemmel telt dögnehéz szatyrokat? Kinek fog reggelit felszolgálni, ebédet, vacsorát főzni? Szerencsére jönnek az unokák és így munkaereje nem sokáig marad parlagon, de azért, ha nem jönnek az unokák, akkor depressziós lehet egy ideig.
Az özvegyen maradt férj depressziós tragédiája azonban a szó szoros értelmében "Az ember tragédiája", Madáchénál sokkal borúsabb gondolatokkal, szóval, igazi Tragédia! Most azután eszébe jut ám Arany Jánostól A Jóka ördöge: ".. ne az asszonyt nézted volna magát, / Hanem a kezében ételes fazokát!". Sír, sír az özvegyen maradt ember, a szemetet sem viszi ki nagy bánatában, majd elmegy a háziorvoshoz, kivárja a sorát, az orvos által felírt recepttel elmegy a patikába, kivárja a sorát, beveszi a depressziógyógyszert, utána elmegy az italmérésbe, kivárja a pálinkáját, ezt követően hazamegy, és a többi már könnyen megy, egyből összeveszik benne a depressziógyógyszer, meg az alkohol, így még aznap este ingyen társasutazást tehet a Pokolban, de reggelre jobban lesz /vagy se/.
Lehet küzdeni a depresszió ellen?
Ezt kérdezitek kismagyarországi kismagyarok? Ejnye-bejnye! Hát nem tanultátok meg, hogy küzdeni minden és mindenki ellen lehet, - legfeljebb legyőzetik az ember?!
Persze, a sikeres küzdelemhez teljesíteni kellene néhány dolgot, ami, ezen a tájon, teljesíthetetlen: 1. az egyik embernek embernek kellene tartania a másikat, ha az a másik megfelel az emberrel szemben támasztható minimális követelményeknek /mert ennek korántsem felel meg mindenki!/, 2. a presszió-mániások, akik szeretnek nyomogatni, ott nyomogassanak, ahol kell, ne ott, ahol nem kellene /például lelkileg ne nyomják azokat, akikben még van e tájon lélek/, 3. a népnek a Választások Ígéret Földjén tett igéreteket, ha nem is kellene betartani /ki kívánhatna ennyire irreális dolgot, a mindenkori ellenzéken kívül?!/, de legalább törekedni kellene betartásukra.
A felvilágosítás is fontos ám, kis tudatlankák! Fel kell világosítani a népet, hogy a depresszió nagyon rossz dolog. A depressziós nem tud örülni az itteni életnek, aminek ugyan a depresszió nélküliek túlnyomó többsége sem tud, /csak a túlnyomó nagyonkisebbség/, ők viszont nem depressziósak, - és ez nagy különbség, ha majdnem semmi is!
Egyet mondok, több se lesz belőle! Ne depressziózzatok! Ha nem depresszióztok, vízióztok, televízióztok, tilosrádióztok, szabadrádióztok, továbbá, ahogy egykor mondogatni szokták, "látástól Mikulásig" szorgalmasan robotdolgoztok, akkor megírhatjátok, hogy mit szeretnétek kapni a Mikulástól.
Ímélcím: lélekmélymikuláskukacszabadnakhittpostabankpontfélbagolyhuhogás.
Megírni megírhatjátok, de, persze, úgysem azt kaptok. Hungary ez, tökfilkócskák! Itt senki sem azt kap, amit akar, hanem azt kap, amit nem akar, - abból viszont a többszörösét!
Azt, hogy mit fogtok kapni a Mikulástól, azt nem árulom el. Nem én! Egy országban, ahol annyi mindenki annyi mindent, mindenkit elárult már, kell egy kivétel, amelyik gyengíti a szabályt.
Ne féljetek: ettől még az a szabály olyan erős marad, hogy csak na!