színváltó a káposzta, mert látta,
itt a sok kínai, ő pedig eladó és nincs kérő,
az meg csak koppintás, lopott a licence,
hát persze, hogy vizes és vizes,
a párát sem bírja, a pirítást sem, csak vize
utánozza a sejteket, összeesik
az első tűzre, hiába menetelt, hosszút,
hiába vörös az égbolt,
csak a kék ad életet, szerelmet

itt az kell, az is mérsékelt, az ég hajlata
pedig hónalj szagú, izzadt,
mint ott, az mégis olcsóbb,
nem kel és nem édes, ez meg már lila

ennyit a káposztáról és a fejekről,
velősen olvastad, az a maholnap,
borsód(zik) a hátadon a gerinc,
benne az ideglelés, ha csak látsz

retkes az összekiabált tegnap, sózva,
és a hónapos retek jégcsappá kövesedik
bélbarlangjainkban, ... jajjaj, az utakat
megcsinálják, a köveket már ki nem rázzák
ma és holnap az autóbuszok onnan,
poklainkat majd robbantások terrorizálják,
és mi holnapután értük könyörgünk majd

... és akkor jössz a káposzta dinszteléssel,
résen nem tudsz már lenni, epét fogsz
hányni a sok lacipecsenyétől, csak olvass,
ne csinálj mást, csak savanyíts, az feltart
mielőtt menéseddé válik a ki-be vándorlás,
csak menekülhess

ne kukoricázz, ha majd címerezhetsz is,
csak el ne felejtsd, magról szökj szárba,
és maradj velünk egyelés után, és utána

közben olív(i)a olajra lépett az egészséggel,
Ω6 zsírsavai híznak, Ω3-ak vesztettek a
szégyenszem egyensúlyozó szobamérlegen,
én meg már megtaláltam magam: adalékanyag