Feltöltve: 2009-05-25 17:02:43
Megtekintve: 5981
17. ALÁZATOT ÉS ERŐT
Sok erőt adj, Uram! És sok alázatot!
Ne áldozat legyen, ami az, hanem jóság.
Ha elküldöttél -- teljék bennem kedved,
Legszebb hiteimet fonja át valóság!
Csak a dacok! A dacok, én Istenem!
E fortyogó láva-tenger tűzhányó-szívemben!
Jaj, szelidítsd át termékeny föld-meleggé,
Jaj, segíts legyőzni önmagamban engem!
De segíts még, hogy magamból el ne vesszek,
Kontúrjaimat ne áztassa fel semmi hígság,
Legyen fontos, ami fontos -- és nem, ami nem,
S adassék mércéül más, mint földi hívság!
Ó, rengeteg alázat kell! És rengeteg erő!
Kezem és szavam vezéreld -- légy velem!
Sárból-gyúrt csodád vagyok, de oly kicsiny...
Hatalmassá szívemet tedd, Istenem!
Ne áldozat legyen, ami az, hanem jóság.
Ha elküldöttél -- teljék bennem kedved,
Legszebb hiteimet fonja át valóság!
Csak a dacok! A dacok, én Istenem!
E fortyogó láva-tenger tűzhányó-szívemben!
Jaj, szelidítsd át termékeny föld-meleggé,
Jaj, segíts legyőzni önmagamban engem!
De segíts még, hogy magamból el ne vesszek,
Kontúrjaimat ne áztassa fel semmi hígság,
Legyen fontos, ami fontos -- és nem, ami nem,
S adassék mércéül más, mint földi hívság!
Ó, rengeteg alázat kell! És rengeteg erő!
Kezem és szavam vezéreld -- légy velem!
Sárból-gyúrt csodád vagyok, de oly kicsiny...
Hatalmassá szívemet tedd, Istenem!
Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 17.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!