Gondoskodni rólad, megdorgálni,
Fáradozások után hazavárni.

Gondjaidat két tenyérbe venni,
Álmaidat is nagyon szeretni.

Békességet adni, nyugalmat,
Fölöttem is való hatalmat.

Nem félni senkitől és semmitől:
Mint mikor két fa törzse összenől.

Szembeszállni, ha csapkod nagy vihar
kívül-belül sújtó villámaival.

És ringatni, hogyha fáj az élet:
Ez a csillapíthatatlan végítélet.

Felszabadítani, mintha dohos zárkák
ajtajait napra-fényre tárnák.

Megkeresni az elmúlt kedveket,
Hogy feltámadjanak újólag neked.

Világ végére kisétálni szépen,
És kikacagni a halált ott a mélyben.