Félelmetessé nőtt, és elfedett
időt, létet, vágyat, álmot, teret.

Persze, hogy láttad!Nem?!Azt nem hiszem.
Fásult fényárnyat vetett szíveden.

Akaratodra úgy rá- rákomorult:
mindig jelenné vált vele a múlt.

Ez választott el mindentől, mi szép.
Csöpp hangya vitt rajta morzsát, mesét.

Csöpp hangya vitte meséd: lelkedet.
E fal sötét már: rajta este lett.

Úgy lett este, hogy nem volt, csak a Fal,
titkot fedő pillanataival,

s fénye is árny volt: megbántott szemed
egyre hullatta könnycseppjeidet.

S mikor hiszed: már elhullatta mind, -
újabb lehulló könnycsepp rádtekint.

(2009)