No nem a profanizálásra gondoltam, - azt nem lehet felróni egy versnek!Megjegyzésem mögött inkább az a tűnődés van, hogy mennyire szakadhat el egy - külön egyébként nagyon jó költői kép - a másik versszakban levő folytatásától...Nehéz eldönteni.Lehet, hogy olykor nekem is bátrabbnak kellene lennem egy-egy költői képnél, de csak akkor vagyok bátor, ha a bátorságot nem érzem vakmerőségnek...Néha viszont a vakmerőség a legjobb.

Nagyon szépen köszönöm, hogy okításra méltatsz! Akitől csak lehet, szeretek tanulni, nemhogy még megsértődjek rajta.
Értem, amit itt mondasz. Egy kicsit vonzódom a profanizáláshoz, bizonyára vetted már észre. Ennek is van vélt célja, talán nem mindig "sül el" tökéletesen...

Kedves Magnólia!

Ha úgy gondolod, hogy nem érdemes egy vers részletein sokáig tűnődni, - bizonyos szempontból jól gondolod (bizonyos szempontból!).Ám előfordul, hogy önmagában egy kifejezés nagyon jó, de a vers egészében vizsgálva mégsem tökéletes.
Ebben a - méltán sok területen népszerűségre számítható! - versben szerintem két ilyen is van: "gondolatom aranyága", valamint "parázsa az értelemnek".Ezek a vers két, jól sikerült középső versszakához (a Kereszthez) nem illeszkednek jól, mert ha az "égi világ földi vetületéről" írsz, akkor a földi dolgok szerint is mérlegelni kell egy kifejezést.
Ezt a hozzászólásom nyugodtan töröltetheted, ha bánt! (Már eddig is csodálkoztam, hogy miért nem sértődsz meg egy-egy észrevételemen (ez általános költői szokás), no meg magamon is csodálkoztam: mi késztet arra, hogy verseidhez bíráló elemet is tartalmazó megjegyzést is fűzzek olykor?Pillanatnyilag ez utóbbit magamnak azzal magyarázom: mert egy sor versed annyira jó (sőt, kitűnő!), hogy ez hozzászólásra késztet.

Üdvözöl: Miklós (Lelkes Miklós)