A földön szétomlik az este árnya
___ A bőr világít, szűzen ég a test
___ Ajzásra-váró kedves fordulása

Eget és földet parázs-színre fest
___ A drága dombra hűs lepel simul rá
___ Az ég felettük kába, lomha, rest

És mintha izzó sugarakkal szórná
___ A szőlőfört a kézben lángra gyúl
___ Hogy koronázza mámorát királlyá

És dicsőüljön vágya angyalul.
___ A Szellem tölti drága tiszta kedvét
___ Most Ámorától zendülni tanul

Lágy mosolyában ma-született vendég
___ Az incselkedés boldog öröme
___ Hogy életében végtelen legyen még

Az egyre fojtóbb kétség: Szeret-e?
___ S a gyermek játszik, fészek-ölbe vágyva
___ Arcán kicsattan vágyó melege

Majd elcsitul, majd elborítja álma
___ Csapzott világa kút-mélyre merül
___ Íj-húrra felfeszített néma társa

Lehull az égről csöndben, egyedül.