Hol volt, hol nem, volt egy falu.No azt, hogy amikor volt, éppen hol volt, nem kötöm az orrotokra!Nem olyan idők járnak manapság, nem az orrakötögetések ideje ez, sokkal inkább az orrbavágásoké.
Azt sem írom meg, hogy mikor volt ez a falu, amikor éppen volt.Annyit elárulok, hogy egy utóadyendrés korban volt, amikor ismét "bajban van a messzi város", de nem egyedül, mert az ország is.No és akkor, amikor sokan igazat adtak a mondásnak: "Szebb a páva, mint a pulyka."Hát szebb is, de a pulyka húsa finomabb, ha megsütik."No valószínűleg egyesek megsüthették már a pecsenyéjüket a Remény Városában, vagy pedig majd megsüthetik!Különben mi a csudának kellenene az a zenebonás hercehurca?!No meg az is igaz, hogy könnyű Katát táncba vinni, de azért neki is elhúzhatják a nótáját.Ám ezekhez a mondásokhoz, kedves Olvasóim, semmi közöm, én a Remény Falujáról akarok írni nektek, amit ti, persze, nem akartok majd elolvasni.Nem baj!
Nem akarásnak nyögés a vége...de egy bizonyos tájon az akarásnak is az. Egyremegy, de akként is erősen visszafelé.
Hát ebben a faluban élt Jónás, az értelmiségi, a nyugdíjazott tanító.Régen nyugdíjazták már, de az iskolát is utánanyugdíjazták.A gyerekeket nem nyugdíjazták e falucskában, hanem iskolába küldték a szülők.No nem minden iskolanapon, csak gyakran.Mikor hogy volt kedvük.Mármint a szülőknek vagy a gyerekeknek.Vagy mindnyájuknak.Közel volt az iskola, másik faluban, ahová áttették, de busszal félórácska csak, ha pedig a leszázalékolt buszocska feladta, akkor is beértek a gyerekek gyalog a második vagy harmadik órára.
Jónáson kívül nem volt más értelmiségi az iskolátlanná lett faluban, de olykor Jónás magánkívül volt, így kettőnek is beillett volna, mármint két Jónásnak. Békés falucska volt Jónásé, csak tele volt kissebbségi érzéssel.Sokan úgy érezték, hogy ők nem tudnak elprivatizálni semmi értékeset a faluban, pedig tudtak volna, ha lett volna ott ilyesmi, de már nem volt.Kénytelenek voltak más falvakba, távolabbi városokba menni elprivatizálás végett, pedig közismert mondás: "Mindenütt jó, de legjobb otthon."Privatizálni is!
Jónás, a nyugdíjas tanító értelmes értelmiségi volt.Tyúkot, malacot nem tartott, mert rájött: tűnékeny dolgok.Nyugdíját mindig egy elhagyott fecskefészekbe tette, éjféltájban, és onnan szokott kivenni pénzt, szintén éjféltájban.Zsebóráját már nem kereste, mivel egyszer meggondolatlan módon bement a kiskocsmába egy nagyfröccsre.Utána kereste az óráját, de hiába: az addig hűséges időmérő elhagyta.
Jónás nem járt templomba, de bibliás ember volt.Sokszor gondolt arra, hogy milyen jó lehetett annak a másik Jónásnak, ott, a cethalban.Vagy akár Ninivében.Még ha olaj- és dinnyeszagú volt is az utóbbi.
Ám a falu népéért is imádkozott: segítse meg őket a jóisten.Sokszor mondogatta: "Tégy minket a Remény Falujává!"A jóisten ezt meghallotta, - vagy mégsem?
A falusiak mindenesetre segítettek magukon, amennyire tudtak.Dolgos leszerelő népség volt ez a falunép, Kutyaütő városkában leszerelték a helyi kisvasút néhány felesleges berendezését, és vasként értékesítették.Nagyobb karambol nem lett a dologból, csak két embert került kórházba.A parkból szintén elvitték a feleslegeset: Kutyaütőy Károly költő mellszobrát.Az jó pénzt hozott, mivel bronzból volt.Dícsérgették is mellszoborcipelés közben Kutyaütőyt erősen, bár nem költeményeiért, de hát az mindegy.A hetedikhatárbeli Dinomdánlaki Edömér nyaralójáról is leszerelték a felesleges bolsevikrezet, utóbbit egy berezelt rendőr is látta, de hivatalosan nem vette észre.Okos policáj volt, - nem jó kikezdeni az ombudsmannal!
Ebben a falucskában nem jártak túl gyakran nagy emberek, de azért négyévente lejöttek valakik a fővárosból ígérgetni.Ilyen alkalmakkor léggömböket is osztogattak, a gyerekek pedig pénzt kéregettek.Nagyobb gyerekek kissé tovább is mentek a kéregetésnél, de a bétéká szerint ezt büntetlenül tehették, mert még nem érthették meg, hogy mi a különbség a kéregetés és az elvevegetés között.
Egy alkalommal pedig igazi milliárdos is megállt autójával a falucska határában.Igaz, a megállás Vasmatyinak köszönhető, akit egy távolabbi helységből matyiztak el, és a szögek éppen a határban hullottak ki belőle.Ám a kipukkadt autókereket az ügyes milliárdos kicserélte, és mosolygott, amikor az autó mellett megállt egy bájosan barna tudós kislány, aki így dicsekedett:
- A mi falunk gettófalu!
A milliárdos nevetett, megsimogatta a kislányt, pedig nem volt pedofil, és adott néki egy pénzdarabot, aminek sárgarézből volt a közepe.Kissé meglepődött, amikor még harminc gyerek rohant oda, de a nagy üzletember nem veszítette el lélekjelenlétét.Utóbbit az is elősegítette, hogy a lelkét nem szokta magával cipelni, - az üzleti szempontból merőben felesleges!Megfordult és jó messzire elhajította maradék aprópénzét, "Aki kapja, marja!" felkiáltással.Az apróhad szót fogadott, marták egymást, a milliárdos pedig elhajtott a terepjáróján.
Némely istentagadók azt hihetik: a jóisten nem segített ezen a falucskán, amelyiket Jónás a Remény Falujaként nevezett el.Felőlem ugyan hihetik, ám nekem mégis meg kell említenem: egy európainak kinéző ember is megérkezett főautóján, amit három másik autó is követett, libasorban.Az európai kinézetű emberből sok minden kinézett (mi minden: azt most nem részletezem!), ám az is kinézett belőle: ménkű sok pénze van.Volt is, de most azt sem részletezem, hogy kiket, miket vett már meg, viszont nagy terveket teregetett ki az önpolgárkormányzói faluhivatal düledező épületében.Ő megvenni ezt a falut, közölte szívhezszólóan tört magyarsággal, fecskéstől-rétestől-hegyestől, építtetni, ide nektek, nagyeurópás feredőközpont, a lakóknak pedig fizetni szép pénz, átköltözésért Kutyaütő városba!Ez lenni jó üzlet! Minden átköltöző egy hétig ingyen feredtetni lábat!
Az önpolgármester képviseletestül tudta, hogy elgettósodott falucskájukban az ingatlanok fabatkát sem érnek már.Elfogadták hát a pénzt.Egyedül Jónás, a nyugdíjazott tanító maradt.Őt a jóisten külön megjutalmazta imáiért: a nagyeurópás úriember megígérte neki, hogy, ha megépül a vizicsudaság, akkor alkalmaztatja, mint fürdőírnokot és segédkabinost.
A jól sikerült üzletkötést kitűnő magyar borral ünnepelték.A nagyeurópás úriembernek kicsit megárthatott az ital, mert előbuggyant belőle némi őszinteség:
- Mondani nektek jövő!Elgettósodó falu nagy baj!De lesz!Lesz gettósodó Kutyaütő város szintén!Lesz egész országotok, tiétek!Én csináltatni fürdőváros körül nagy-nagy kerítés!Meg repülőtér!Vendégek jönni repülővel...
Nem tudni, hogy a próféta szólt e belőle, vagy a bor próféciázott csak, de annyi bizonyos: Kutyaütő városka tönkreméne.
Én nem próféciálok semmit, Nemolvasóim!Egyrészt nem vagyok nagyeurópás ember, másrészt nem vagyok boros ember, harmadszor pedig nem vagyok olyan bolond, hogy helyettetek gondolkozzam, ingyen!
Ti viszont túltesztek Petőfi ősmagyar nemesén: nem csupán nem írtok, nem csupán nem olvastok, hanem gondolkozni sem gondolkodtok.

Well done, Hungarians!

(2009)