Köszönöm, Mower! Remekül érzed azt,hogy miképpen állok neki egy ilyen feladatnak (ez a Memento Mori egy következő kiállításának, mely Vian munkáira alapul, képsorozata). Pontosan, mint azt megérezted, nem szeretnék diafilmkockákat készíteni. Még így is túl kötött nekem a téma, nem érzem, hogy tudok benne olyan Roland formán szárnyalni, de igyekszem belőle kihozni a legbizarrab képeket. Pedig a regény sem semmi.
Köszönöm, hogy így beleérzel a munkáimba, nagyon inspiráló, már alig várom, hogy a saját agyamenésem dolgozhassam fel újra!!!!:))))))) Üdv.

Milyen érdekes,hogy ha az emberi arc jól ismert arányain egy picikét változtatunk,milyen valószerűtlenül idegen és mégis idegenségében ismerős karaktert kapunk.Így működik a karikatúra is például,de ott épp a jellegzetes vonások tudatos torzítása teszi a figurát azonnal felismerhetővé,ellenben nálad az arányok módosítása távolságot és bizarr beazonosíthatatlanságot eredményez.Tulajdonképpen egy új karakter jön létre,aki senkivel sem azonos,talán csak-és jó esetben-az ihlető regény egy szereplőjével.Ha már illusztráció-és felteszem ez a kép így-vagy úgy illuszráció,ha nem is a történetet mutatja meg mint egy diafilm kockája,de az írás egy szereplőjét-szóval ha már illuszráció,akkor annak ez a legjobb módja,mert nem szájbarágós,hanem csak olyan "valami ilyesmi",és szabadon hagyja a néző fantáziáját szárnyalni,csakúgy mint a regény hagyja szabadon asszociálni az olvasót.Grat!

Kedves Meph' és Nagash, köszönöm, igen a háttér fura, ott egy zsugorodó szobát próbáltam ábrázolni, ahogy a regényben is zsugorodik Chloé élettere a betegsége előrehaladtával.
Köszönöm, Dunyhesz, a virág egy lótusz, amikvel Vian a tüdőrákot ábrázolja megrendítően.
Köszönöm, kedves Vendég, és a kis fekete bajszos szürke egér....:))))

Nekem nagyon tetszik Roland! Az a szép virág a keblén annyira kifejező.

Tetszetős, bár a hátteret kicsit kevesebbnek érzem, mint az alakot. Az arca viszont igen 'kellemes':) Gratula!

Gratulálok! :D Én még folyamatban vagyok. :D