Fekete köd mögött folytatom utamat,
elindulok, merre semmi sem mutat.
Keresem elárvult felemet,
de nem találom már a helyemet.
Távolodok porzó utakon,
s rohanok könnyes árokpartokon,
visz az út, s én csak álmodok,
hogy valahol még rád akadhatok.
Vezet még a szív, s a fenti csillagok...
remegve várom, hogy érezzem illatod.
Várok émelygős éveket,
s látom a sötétlő képeket...
De álmodom éjjel, álmodom nappal,
hogy egyszer majd elviszel magaddal.