Ha beszántanak a földbe,
És hétszer megtaposnak,
Hétszer kelj ki onnan,
Mint hét elvetett mag!

Előszőr rét legyél,
Mely kalászt nem érlel,
Sikoltozó tájban
zöldülő remény kell!

Tiprott szép szavakból
majd virág kél égnek,
Fölöttük hírhozó
gondok döngicsélnek.

Széttört kopjafákból
fenyőerdő nőjön,
Vad-hideg szeleknek
bátran nekidőljön!

Betemetett kútból
új forrás fakadjon,
Minden szomjúzónak
élet-vizet adjon!

Szétvert kemencékből
földmag-izzó szívvel
Tábortüzet őrző
föld-alatti láng kell!

S ha a Megváltót is
templomod faláról
szétszórják a szélnek
-- feltámad akárhol!

Kétszer betemetett
sírok fölé írd fel:
Márványnál keményebb
az Emlékezet-sírjel!