Feltöltve: 2009-05-11 14:19:20
Megtekintve: 5976
47. ÉS A VIRÁG...
Még feltör az élet -- nem-rámszabott-mellvért.
Érdes varral a jajok behegednek.
Mikor úgy remélem, durvasága véd már,
Talál új helyet az új-kínú sebeknek.
Már páncéltalan a szívem -- ujjongva kitakartam,
Hogy pőresége lenne a legjobb védelem.
Most kagylóját-vesztett ösztön-rándulással,
Szép hiteivel pusztulni kénytelen.
Ha betaposnak a földbe, majd megtalál a csönd.
Humusz-lovas leszek gyökér-had ágain,
És a virág, mely belőlem felszökik még,
Új-szavú harang lesz -- talán egy kankalin.
Érdes varral a jajok behegednek.
Mikor úgy remélem, durvasága véd már,
Talál új helyet az új-kínú sebeknek.
Már páncéltalan a szívem -- ujjongva kitakartam,
Hogy pőresége lenne a legjobb védelem.
Most kagylóját-vesztett ösztön-rándulással,
Szép hiteivel pusztulni kénytelen.
Ha betaposnak a földbe, majd megtalál a csönd.
Humusz-lovas leszek gyökér-had ágain,
És a virág, mely belőlem felszökik még,
Új-szavú harang lesz -- talán egy kankalin.
Dobos Hajnal: A Te parancsod c. kötetének 47.verse.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-05-13 22:00:02
:O))))
2009-05-13 16:17:15
Kedves Magnólia!
No ez csak egy finom célzás (javaslat) volt, hogy esetleg a jónak látszó befejezésen is tűnődnie kell, elsősorban a Szerzőnek.Ám ha Neked jó a "kankalinos" befejezés, akkor rendben!
Üdvözlettel: Miklós
2009-05-12 19:47:17
Jó, tűnődjél. Köszönöm szépen!
2009-05-12 09:33:42
Kedves Magnólia!
Nagyon szép vers!"Kankalinos" befejezésén még tűnődöm, lehet, hogy jó, de az is lehet: nem annyira, mint első pillanatra látszik...
Szívélyes üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)