Feketebogaras Sámuel onnan kapta nevét, hogy szeretett a palotakertben bogarászni.Egyébként Feketebogártalan Bámulmér feketebőrű király kedvenc cicája volt, szép fekete szőrű, és nem szorult rá a bogarászásra, csak kedvtelésből csinálta.
Egyik nap a cica megkérdezte király gazdáját, hogy miért nem terjesztette ki uralmát a szomszédos szigetre, amikor az olyan szép zöld pálmafákkal borított.
- Ördögbajusz, angyalhaj, búbánatos békabaj! - borult el a király derűs kedve.
Ott ma egérkirályság van!Mindent megrágnak, szétrágnak.Te talán tudnál segíteni a dolgon, de te vagy nálam az egyetlen cicus, nem kockáztathatom, hogy valami bajod essék!Ne merészkedj oda!
- Nono, király uram! - nyávogta vissza a cica.Ne félts engem!Majd egy egér, két egér onnan múltba mendegél.Áthajózom, lehet, maradok egy jóideig, de ne nyugtalankodj!Az az idő csak nekem lesz jó, nem az egereknek!
Át is hajózott Sámuel cica.Bajuszmozgató Duplafarkincás, a sziget királya, nagyon csodálkozott, mert még sohasem látott macskát.Az egész udvartartása vele ámuldozott, részint mert ha a király így tesz, az udvaroncoknak is szinte kötelező, másrészt még ők sem láttak ilyen bundás jövevényt.Kérdezte is az egérkirály, miután visszatette helyére a meglepetéstől leesett állát:
- Ki vagy, te furán szőrös jövevény?!
Sámuel félrevonta a duplafarkincás királyt, és a fülébe súgta:
- Nagy vészről, nagy észről hozok híreket!Parancsolj ki mindenkit a trónteremből, mert amit mondani fogok: titok!
- Még a titokminisztert is kiparancsoljam?! - hüledezett az egérkirály.Ő a titoktartásért kapja a fizetését!
- Őt főképpen, de a többit is! - nyávogta rá a cica.
Így is tett a király.A cica meg elmesélte, hogy ő egy másik szigetről jött, de oda, sajnos, későn érkezett.Az ottani egérkirály ellen fellázadt az egerek egyrésze, megölték a királyt, a királynét, de még Fintorgóorrú, a szakácsné sem úszta meg a dolgot!Bizonyságul bemutatott három icipici szalonnabőrke-darabkát.Csak ennyi maradt a szomszédos sziget egérkirályából, egérkirálynéjából és szakácsnőjéből!
- Még a szakácsnéből is csak ennyi?! - ijedezett a berezelt egérkirály, de annyira, hogy bajusza is belerezgett.Sámuel cica azonban elárulta, hogy ő lázadásszakértő, királyságvédő és egérbirodalom oltalmazó egyszemélyben.Ő majd megszervezi a királyi őrséget, kiképzi, katonákat csinál a jelentkezőkből, ha Bajuszmozgató Duplafarkincás király megbízza ezzel.
A király megbízta.Sámuel kiválasztott az őrséghez száz egeret a háromezer önként jelentkezőből, de, sajnos, mind a száz puhánynak bizonyult.Annyira puhánynak, hogy még bőrke sem marad belőlük őrnek.Idő múltával még több őrnek jelentkező múlt el, de azért csak eljött az az idő is, amikor már senki sem jelentkezett önként.Mindennek eljön az ideje!
Az egérkirályhoz ekkor küldöttség ment, hogy a "rejtélyes egéreltűnésekre" felhívja a koronás fő figyelmét.Ám Sámuel cica rámutatott: egyrészt az egér nem él örökké, még akkor sem, ha királyőrnek jelentkezik, másrészt aki panaszkodik, tulajdonképpen ravaszkodik, nem akarja fizetni a házadót, meg kell büntetni az ilyen lázadót!
Az egérkirály Sámuelre bízta a lázadók megbüntetését, aki azonban a megbüntetést eltüntetésre módosította.Kicsit sajnálta ugyan, mármint saját magát, mert kezdett elhízni.A király viszont elégedett volt a cicával, mert szakácsnőjével nem történt semmi baj, sőt, még felesége is épségben aluszkált valahol.Sámuel egyre-másra hozta a győzelmes híreket, fogytak a lázadó egerek.
A király várta-várta az időt, amikor az utolsó ellene lázadó egér is elnyeri méltó büntetését.Már kicsit türelmetlen volt, mert végül nemhogy a feleségét, de már a szakácsnőjét sem találta.Feleség az feleség, szakácsnő nélkül pedig nincsen eleség!Kissé vádló hangon vonta kérdőre Sámuelt:
- Még mindig nem sikerült felszámolnod az egérlázadást?!Ráadásul a szakácsnőm is eltűnt!Itt akarom látni, trónszékem előtt,az utolsó lázadót!
Sámuel cica elmosolyodott:
- Úgy látom: fellázadtál saját béketűrésed ellen, felséges duplafarkincás király!
Ezek szerint te magad vagy az utolsó lázadó!
Megijedt a király, eliszkolt volna, de a cica mindkét farkincáját elkapta, a királyt pedig bekapta.A királyi korona azonban megakadt a torkán.Majdnem
cicatragédia lett belőle, de Sámuel gyorsan elmondta magában a koronáról való lemondást segítő versikét:

Nem kell ez a korona!
Koronácska, nem oda!
Lucsok, latyak, lefetye,
kopasz kukac, kifele!

Ebben a pillanatban kipattant az egérkirály koronája a cicaszájból.Sámuel kicsit lihegett, de utána megkönnyebbülten nyújtozott el az egértelenné lett szigeten.
Visszahajózott Feketebogártalan Bámulmér feketebőrű királyhoz.Hát az úgy megörült, hogy majdnem megőrült örömében, de, szerencsére, mégsem.Sámuelt megcsókolta, kinevezte az egértelenített sziget alkirályává, kiutaltatott neki évi
háromszázhatvanöt lúdmájat javadalmazásként, valamint megkapta a Válogatási Főbiztosi állást is a királyi konyhán.
No ilyen állást még én is elfogadnék!