Az éj ujjai magányomba férkőznek
Az ablaküveg nem óvja meg lelkemet
Védő csilláma csalóka látszat
Csupa kapu és rés felülete
…a fények vonzzák a lepkéket…

Kezemben tartanám a kinti sötétet
Tenyerem hálóján át leszűrném
S feltálalnám a világtalan szemeknek
Az üveg rideg rendje hozzám-szelídülne
…a fények idevonzzák a lepkéket…

Szememben hordoznám a holdsarló-világot
Rejteke mögül fáradt tüze kiviláglott:
Félti a földtől törékeny sugarát
Üres szemek rendre eltékozolják
…a lepkék körülzsongják a lámpát…

Megbontják a tömegbegyúrt egységet
De erőik egyesíteni képtelenek
A magányos mindennel szemben-állók
Kacajra fakad s legyint rá a bánat
…lángban úsznak sercegve
a szabad lepke-szárnyak…