Vörösesszőke hajú lány ment végig a sivár városi utcán gondolataiba mélyülten. Szürke kosztümöt viselt, ami szinte beleolvadt a környezetbe, ahogy fém aktatáskája is. A közelben senki sem volt, csak a felborult kukából kiömlött hulladékot fújta odébb a szél. A lány határozottan ment előre, majd befordult egy sikátorba. Nemsokára egy másik csomaggal jött ki onnan...

- Meséljen a gyermekkoráról, kérem!
- Néhány éves koromban szembe laktam a mostani párommal. Klassz, mi?!
- És milyen volt a kapcsolata a szüleivel?
- Jó.

Vörösesszőke hajú lány jött ki egy elhagyatott házból. Arca tündökölt. Boldognak érezte magát. Az ajtót gondosan kulcsra zárta. Ezután felült egy buszra. Pár megálló után leszállt, majd besétált a panelházak dzsungelébe. Az egyiknél, miután beütötte a kapukódot, felsétált a harmadik emeletre. Benyitott az egyik ajtón.
- Szia kicsim!
- Szijja!
Ezután sok puszi és hosszú ölelés következett.
- Hogy vagy drágám?
- Remekül. Mi volt ma a munkahelyeden?
- Képzeld! A srácok mesélték, hogy mit olvastak az újságban! Tizenkét kisgyerek eltűnt, a szüleiket pedig különös kegyetlenséggel megölték. És veled mi volt a pszichológusnál? Jól elbeszélgettetek?
- Persze. Minden oké.

- Meséljen a gyermekkoráról, kérem!
- Van két testvérem.
- Fiúk? Lányok?
- Mindkettő.
- Sokat játszott velük?
- Sokat foglalkoztam velük. Adtam nekik enni.
- Miért? Az édesanyjuk nem adott?
- De. Néha adott.
- Amikor nem adott, akkor mit csinált?
- Ufókat látott.
- Hogy hogy?
- Túl sok bort ivott.
- És még mit csinált?
- Értelmetlenül beszélt.
- És még?
- Verekedett az apámmal. És folyt a vére. Én mostam fel. Vérben úszott a konyha.
- Folytassa!
- Védtem a tesóimat. Az öcsém csecsemő volt. Őt is leejtette. Nagyon féltem mindig. Én tettem tisztába az öcsémet, és én etettem. Pici volt és védtelen. Most már nem tudja, mi történt akkor.

- Kicsim, kicsim! Ébredj fel!
- Mi történt?
- Kiabáltál álmodban, meg dobáltad magad! Jól vagy?
- Jól. Csak rosszat álmodtam.
- Mi volt az?
- Hogy megöltem azoknak a gyerekeknek a szüleit, őket pedig bezártam, hogy én gondoskodjam róluk.
- Nincs semmi baj. Csak egy álom volt.

Elaludt, és békésen szunnyadt, ahogy a tizenkét véres és egy tiszta kés az ágy alatti csomagban.