valami az én generációmban halott
ahogy elhagyja a szemeket az élet
minden partytime - ban,
a sarokban,
a sok vészjósló angyalka smink-glóriával
ahogy ugrálnak

egy kis zongoraszó technóra
meg ötvenezer cigaretta az arcomba
szétpiált agyak, üveges kezek
én bárkihez odamehetek

a szerelmesek meg utánam
ha feláll, akkor jöhetnek,
ó az érintések- érintések,
tudom, hogy kell megérinteni téged

az érzelemmentes érintés szenvedély
annyira
a zuhany alatt annyira
és dugás után elsírja magát:
hogy ezek az utolsó érintések.
ő ilyen
ő igazán kemény lány.

felejts el

átmegyek a parkon át valami szép felé,
ez autópálya
az autópálya gyermeke vagyok,
miszter sztrádasárc,
mint egy avantgárd látomás,
utazás
beszívom a nejlonzacskókból ezt az életet,

hogy
elpazarolom értékeimet
mikor az unalomtól elégek
börtön vagyok a lelkemnek
mikor zavarodottan nézek
nem támadok fel harmadnapra

hagyjatok el kérlek
csak a testemből kell nektek az élet.

mint a tengerészek
a kezeimből élek.




Kr.U.2009 május 2.