Én - egy új felvilágosodás, reneszánsz tollforgatója - természetesen nem vagyok babonás.Tudom, hogy a babona ostobaság.Ám azt is tudom: a jelen kor nem reneszánsz-kor, hanem visszarántsz kor, tehát, hogy az ember valamennyire (akár tollforgató, akár nem) el tudja viselni, ahhoz még a felvilágosult embernek is szüksége van némi babonára.Semmit sem jó túlzásba vinni, még a babonátlanságot sem!
Abban, hogy az utcán előttünk átmenő fekete macska balszerencsét hoz, nem hiszek.Persze abban sem, hogy a bal szerencséje nekem is szerencse, mivel ez a bal nem az a bal, amit én balnak tartok (no és nem is bal, miként az a sok országos hülye hiszi!), viszont ha ennek a balnak kinevezett szerencséje nekem nem szerencse (csak az igazi balé volna az!) még kevésbé lehet jobb számomra a jobbszerencse, - hogy a jobbikéról ne is beszéljünk!
Visszatérvén a fekete macska előbb említett utcai viselkedésére, meg kell említenem, hogy ez a babona szamárság, de - szemben a kis Hungary ménkű sok szamárságával! - ez ellen lehet védekezni.Méghozzá egyszerű módon: amikor valaki látja, hogy egy teljesen fekete macska akar átmenni előtte az úton, akkor gyorsan a macska elé tolakszik, és ő megy át a macska előtt, így a macska már nem tud átmenni előtte, csak a háta mögött, ami nem babonatéma.Még biztosabb a dolog, ha az illető átmegy a macskán, mielőtt az átmehetne előtte, így őrizvén a szent Hungarian hagyományokat, rajtam is, pedig nem is vagyok macska (hanem egy eljövendő reneszánsz tollforgatója) bizonyos bizottság egykoron...no de erről majd máskor!
Abban a csacska ánglius babonában sem hiszek, hogy ha az ember meglát egy tűt az utcán és nem veszi fel, akkor aznap valami kellemetlenség éri. Tudománytalan babonanézet, ebben a kis Hungaryban is lehetne ellene tenni: ki kellene mutatni a fel nem vett tűk és a naponta ért kellemetlenségek közötti szignifikáns (statisztikailag kimutatható) összefüggés hiányát.A babona tarthatatlansága kimutatójának, persze, Hungaryban biztosan betartanának, - de nem vinnék máglyára, mert néhány száz éve ez már nem szokás, felváltotta a lassú tűzön való sütögetés.
Amíg azonban egy babonára rá nem cáfol a tudomány, addig jobb az óvatosság (ha rácáfol, akkor is jobb az óvatosság, mert olykor sok minden történt az ilyen rácáfolásokkal is!).Utóbbi okán felveszem a földről a gombostűt, a gombtalan tűt, a varrótűt, az éppen nem varró tűt, a biztosítótűt, sőt, még a hajtűt is, mert bizonyos definíció szerint...ki tudja?
Utóbbi tűket többnyire a ruhámba tűzöm, ahol békésen pihennek, de nem várja őket örök felejtés, csak az időleges.Hamarosan elfeledkezem róluk, mint ahogy Hungary is megfeledkezik erről-arról, azután...A tűk - Hungarian szokás szerint - megszúrnak, így mutatván ki az e földön szokásos hálátlanságot, amiért az ember megmentette őket a rájuk taposó cipőtalpaktól.
A pók - a babona zerint - szerencsét hoz.Ebben sem hiszek, de... a még be nem következett új reneszánsz kor írójaként-költőjeként a pókokat is kedvelem, részben azért mert a legyeket utálom, részben azért, mert a pók a muzulmánok szerencseállata (Mohamedet is megsegítette!), egy reneszánsz alkotó pedig minden vallásból kimazsolázza az érthetőt és az ész által elfogadhatót (vigyázzunk: e két utóbbi nem feltétlenül ugyanaz!).
A muzulmánok (pontosabban a törökök) ugyan kicsit megmohácsozták az országot, és népességének létszámát is csökkentették (pontosabban: megtanították a létszámcsökkentésre, amit - bár más módszerrel - ma is buzgón gyakorol), de azért jót is hoztak: kikukoricázás helyett például bekukoricáltak, valamint Hungary önismeretét is növelték volna, ha Hungary képes volna önismeretre (de nem képes, viszont ezért azok a török muzulmánok nem felelősek!).Nos én a pókot még nagytakarításkor is megkímélem a lakásban, a pókhálót is csak azért távolítom el, mert választanom kell a pók iránt érzett rokonszenvem és a feleségem kilátásba helyezett diplomáciai lépései miatt.
Szívesen írnék még a babonákról, de félek, hogy széles olvasótáborom (az a három bátor ember, aki Hungaryban írásaim el meri olvasni, és nem fél egyik tábort ütött tábor emiatti ütéseitől sem) kissé hosszúnak találja majd ezt az eszmefuttatást.Ám ők a három említett babona-kezelésre megérdemlik a Hungarian igazság ráadását.
"Ha a jobb szemed viszket: sírni fogsz, ha a bal nevetni!" - tartja az a babona, amelyiket Piacgazdasági Nagy Választási Babonának is lehetne nevezni, ha nem volna egyetlen, aprócska hibája: a valóságban nem is babona.A közpolgár ugyanis elmegy szavazni és bédobja szavazatát az urnába (nem abba az urnába, amelyikbe majd az ő hamvait teszik bele, hanem egy másikba).Bármi légyen is a szavazás után, jobb szeme sírni fog, de ha a másik szeme nevet, vagyis a bal, az sem az öröm jeleként értékelendő majd, mert utóbbi saját balgaságán fog nevetni, keserűen.Ezt követően e közpolgárszemek (nem a nagypolgár-szemekről van szó!) megegyeznek majd a közös sírásban.Sírva vigad a...no erről inkább nem írok semmit!
Utóbbi "nem babona-babona" ellen is van ellenszer: el kell fogadni a Hatalomtól a segélyt: a megvakíttatást.Így egyik szem sem fog viszketni vagy nevetni, mindegyik derék piacdemokrata módra viselkedik majd.A közmondás is biztosabban kerül fent a bársonyszékbe: "Szemesnek áll a világ, vaknak alamizsna" (bár az alamizsna is megkurttítatik, hiszen kinek a vállára kell tenni bármiféle válság terhét?)
Befejezésül a babonák ellen is oly vitézül küzdő nagy Költő (József Attila) verséből idézek: "Új ezerév / új Magyaroknak marad!" (Egyszerű ez).
Nos ezt én, - bár minden elismerésem József Attiláé! - azért mégsem váteszelem.Nem azért, mert babonás vagyok, hanem azért, mert odáig még 991 esztendő van, továbbá, ha addigra maradnak is esetleg Hungarianok, - ki tudja, hogy tényleg újak lesznek-e?Ha esetleg maradnak is, az eddigi történelem tanúsága szerint valószínűleg nagyonis megmaradnak réginek!Ha így lesz, sajnos lesz, - de Hungarian-módra lesz!

(2009)