- Tiszteletem, Filozófus Uram!
- Üdvözletem, Spécispicli Bácsi!Mit mondogat ilyen buzgón, félhangosan?!
- Mit?!Természetesen azt, hogy az illető "MONDJON LE!'.Egyetért ezzel, Filozófus Uram?!
- Egyet még nem, mert ez nem volt egy, talán még fél sem!Ki mondjon le és miért?!
- Természetesen Veresderes Tihamér, az a vérmérgezően vörös, az Ilyenolyan Párt egyik főpolitikusa.Megtévesztette választóit!Mondjon le!
- Hát, kedves ultraradikálisan konzervatív Spécispicli Bácsi, szerintem túl szigorú.Ha minden politikus, aki megtéveszti választóit, lemondana, akkor ez a kis ország a Nagy Lemondások Birodalma lehetne, folyamatosan előrehozott választásokkal!Mármint a politikusoké, mivel a köznép most sem szűkölködik lemondásokban, hol erről kell lemondania, hol arról...No és, Spécispicli Bácsi, a maga pártjában, az Olyanilyen Pártban talán nincsenek hasonlóan viselkedő főpolitikusok, csőstül?!Például itt van Ennekannakbehúz Bendegúz sötét ügye is...
- Nono, Filozófus Uram!Bendegúz ügye addig volt sötét, amíg sötétben vizsgálták, de mára világossá lett: az a kis füllentés csak úgy kiszaladt a száján, véletlenül...
- Hát lehet, hogy kiszaladt, de ez a véletlen egymagában kétszáz milliócskát hozott Bendegúznak...Hasznos véletlen!Mármint Bendegúz számára.No és mit gondol: az a másikpártbeli Tihamér le fog mondani, ha Spécispicli Bácsi ezt követeli?
- Nem fog lemondani, de a választói látni fogják: ez egy utolsó alak, hiába lett a választáskor első, még a lemondáshoz sincs erkölcsi ereje.
- No azért, Spécispicli Bácsi, a maga pártja, az Olyanilyen Párt sem nélkülözi az erkölcsileg kifogásolható dolgokat: bizonyos cégügyek, bizonyos égügyek, csókügyek, csíkügyek, piszkolások, piszkítások, családias félrelépések...
- A Mi Pártunk, az Olyanilyen Párt, alapvetően különbözik az Ilyenolyan Párttól!Mi másképpen vetünk, másképpen aratunk!
- Jó, de azért úgy látom: saját magtáruk nagyon hasonló a másikéhoz.No és mindkét magtár Zsebembebele városkában van, ha az egyik a felvégen is olykor, a másik pedig időnként az alvégen is.Ha így folytatják, idővel írmagja sem marad a honi népségnek-katonaságnak egy bizonyos kis földdarabkán... Persze, igaz, valamit - valamiért!Lehetővé teszik Vörösmarty nevezetes jóslat-variációjának beteljesedését:

"S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körül,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül."

Szép temetés lesz, igen megható!

- Vörösmarty?!Filozófus Uram, ha jól meggondolom, az is egyfajta liberálbolsevik-féle lehetett a maga korában...
- Hüm-hüm.Nem feltétlenül gondolja rosszul, Spécispicli Bácsi!Az egész csak definíció kérdése...

(2009)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)