Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2009-04-28 12:57:36
Megtekintve: 6057
A fák testét
A fák testét nézd meg egyszer, míg égi,
piros szemben széljelző alkony ég,
és ösvény vár sötétet, észrevétlent,
s elédperdülnek virág-hópihék.

Szomorúak az össze-vissza ágak,
s bánatot sejtet a törzs, pikkelyes.
Egy csillagsort még visszahoz az emlék,
de érzed: csillagtalan este lesz.

Néked és rólad szól az avar csendje.
Múlt-tél csigaház: fehérlő halott
még eléd dob pici útjelző pontot,
egy-egy elvesztett volt-pillanatot.

Ó, Fák, kérdők, múlt-gyökerű világok,
gyötrők és meggyötörtek! Alkonyok
végén miért csupán csak fájdalom van,
mely szélsejtetőn vérpirost ragyog?

A Választ mélyen önmagadba zárod:
igaz magánya nem kell senkinek.
Egymásbahullnak fák, dőlő világok,
s széljelző alkony sebez meg szívet.

(2009)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-05-18 07:54:52
Kedves Magnólia!

Az Alkony - jelképként - nálam is (de ez nem új, sokan használták így!) legtöbbször (ha a társadalomra használom) összeomlás (nem egy ilyen kis gazdasági válság, hanem igazi, nagy összeomlás), amelyből, ha jó Hajnal születne...

Üdvözlettel: Miklós (Lelkes Miklós)
2009-05-18 00:21:25
Ez megint AZ AZ alkony, mely után a Hajnalt reméljük?