az ablak magára csapta a szobát

kilátástalan keretek
szélforgó színlelt
rozsdás szürkét
akril tornádó huzatolt
féregjáratot a vásznon

Orion köd szívta fel

festő maszatolta a valótlant
a ház kiszakadt
a dühbe robbant ablakon
sorkígyóba hullottak az oldalak
az vákuumba szisszent

hajnal

főutakká locsolóautók
permetezték a port
gyársziréna
műszakokra
lapátvégre szalagokra
álmos köpködés
vegyes feles az útra

fakarusz várt ingásokra

szemetesek lovaskocsikkal
satnya maradványainkért
prüszköltek csattogtak
fent égi vadász szedelődzködött

reggel

rémeket látunk a homokba sorolva
miért vágyjuk a korbácsot
aprópénz
napjaink fetise

közben perceiért kötünk imákat

fakaruszra tart megint
pénzért forog a szél
piramisunkba véssük az utat
át a porból

végeinkből kukásodik az élet

férget