Bukott angyal

Felemelt, tartott mégis eldobott,
zuhantam, mint a bukott angyalok.
Hiába markoltam a fénybe,
az velem hullt,
velem zuhant a mélybe;
megérkeztem, itt vagyok.
Beborít a kétség feketéje,
de tépett ingemen átragyog
az öröm-várás kékje.
Minden élő, élnivágyó reménye
bennem dobog.

2007. október 2.

Ma...

Ma nem teregetjük bánatunkat bokrok ágaira,
Csipkebogyó-sebeink behegednek, pedig
Foszlik a gondtalan idő menedéke.

2007. október 12.

Békétlen bánatok ....

Békétlen bánatok bujdokolnak,
bordáim mögött tompán kondul
a horpadt nappalok harangja.
Fuldoklik az aggodalom hangja.

2007. október 25.

Hová tűnt a gyertyafény,
csillagszórós éjszakából a remény?
Hová tűnt a angyalszárnyú álom-éj?
Könnyem ólommázzá dermed,
mint a szívem oly kemény.

2007. karácsony környékén

Haiku

szegfűk jégszirma
roppan hólepel alatt
csöndet hord a szél

Aeternus dolor

Nekem már nincs Anyukám,...
nem tudok szépeket mondani,
de kihűlő kezét
kezemben tudtam tartani,
tenyeremben dermedt
hűvös érintéssé éltető,
símogató melege,
nem zokogtam,
fájtam és úgy ültem vele,
mintha csak aludna,
s ha újból felébred,
ott legyek …; pedig
ébredés nincs,
a legszebb kezek már a
csend markában pihennek,
pecsétet tett a tegnapokra
az a pillanat, a "van" és a "lesz"
már értelmetlen szavak,
a "volt" enyém, velem marad.