Hallom s látom, ahogy jön és közelít.
Csendes morajlás, halk zúgás kíséri lépteit,
Mindjárt megjön, s lassan belép az ajtón,
S izgatottan várjuk, hogy az órán mit mondjon.

A terembe lépve, az ajkán kis mosoly,
S mi nem tudjuk, kinek vagy minek szól-e mosoly.
Rejtelmes és titokzatos, mint ő maga,
Kedvesen, szépen, őszintén szólal meg a hangja.

Hangja dallamát, kellemes csend kíséri,
Tiszta, élénk tekintete, az osztályt fürkészi.
Tanárként oktatgat, tanítgat és nevel,
S a tanulók, boldogan távoznak tőle el.

Felkészülten áll ki a katedra elé,
Tudása legjavát nyújtja a diákok felé.
Fegyelmezetten megáll, tanít, ír, beszél,
Az osztály összesúg mögötte, bizony jól beszél!

Versek, novellák és műnemek mind szépek,
Gondolatainkban életrekelnek-e képek,
És hozzá, a tanár ön-önmagát adja,
Most már teljes az összhang, a sok ifjonc azt mondja.

Ha emeli szavát, tettét csend követi,
Ekképpen lehet egy osztályban rendet tartani.
Az igazság az, hogy nekünk csak jót akar,
Hófehér, tiszta lélek, tiszta szellemet sugall.

Nincs benne harag, se düh, se rossz gondolat,
Fiúk, lányok szeretik az ilyen tanárokat.
Példa legyen ő, ki a jövő hírnöke,
Tudása egy darabját, átadja mindörökre.

Tudása gyökere, mint mag kivirágzik,
Lelkünk mélyén él, élni fog és részünkké válik.
Soha el nem tűnik, mindig velünk marad,
Tanítson tanárnő, neve örökké fennmarad!