A Piacdemokrácia igen nagy zászlólobogtatásokkal, kurjongatásokkal köszöntött be egy bizonyos kicsi, de ősnemes országban.Majdnem mindenki féllábon ugrált örömében, még a háromszínűséges társaságosdira felesküdött egykori, akkoriban látszólag egyszínű kétszínűek is.A féllábon ugrálók hitték, hogy: 1. milliomosok lesznek, 2. bármit mondhatnak, 3. a Piacdemokrácia helyet foglaltat nekik - hosszú és boldog földi lét után - az Égben.Mindössze egy filozófus tett gúnyos megjegyzést az ugrálók fél lábára és fél eszére.
A Hatalom elégedetten nézte a szónoklatokkal teletömött tömeget, és rögvest amnesztiát adott egy csomó zsebtolvajnak, abban hitben, hogy megjavulnak.A hitekkel azonban mindig baj volt ebben a kis ősnemes országban, de most az egyik hit, történetesen a zsebtolvajok hite, bevált.Siettek zsebtolvajkodni, és tényleg, jól hitték: a börtönben sem felejtették el mesterségüket!
Ezt követően a kis piacdemokráciás országban a fél láb is fenékhez jutott a fél lábon ugrálók egy részénél: féllábbal úgy kirúgták őket az állásukból, hogy csak úgy repültek.Ám munkanélküli honpolgárokként is bármit mondhattak, gyülekezhettek, szétmehettek, immáron teljesen szabadon.Valamit valamiért.Szabad beszédet a szabad munkanélküliségért.
A mondogatási szabadság az égig csapott, a piacdemokráciás Hatalom kesztyűs kézzel bánt minden véleményt nyilvánítóval.A Kecskegida Testvérek kiadásában megjelent bőrkötéses könyv az egykori Nemzetvezetőt dicsőítette, és a könyvet egy bizonyos feketeatillaruhásan díszes párt lapja is reklámozta. Szabadon.Még azok sem pisszegtek, akiknek egykor ugyancsak bőrükre ment a nemzetvezető géppisztolyos különítményeinek tevékenysége.A Duna is folyt tovább, mintha semmi sem történt volna egykor.Persze, a duma is.
Amikor az autótaxikus taktikusok automatikusan tovább autóztak a sztrájkjoggal, kissé különös módon az egyszerű utasnemszállítás helyett (amihez joguk volt), járművükkel a forgalmat is megbénítón (amihez viszont nem volt joguk), a Hatalomnak ez már nem tetszett túlságosan.Mégsem tehetett semmit, mert közel volt a Piacdemokrácia szinte tegnapi nagy ünneplésének időpontja, és mindennek ki kell várni a maga idejét.Ám azért bekéretett magához néhány külföldi szakértőt, akik - ugyan néhány zsák dollárbankóért, de hát olcsó húsnak híg a leve! - megajándékozták a Hatalmat a rómaiak által már kitalált mondással: "Oszd meg és uralkodj!".A Hatalom birtokosai tehát előbb megosztották egymás között a privatizációs zsákmányt, utána pedig megosztották a népet.Az előbbi szült ugyan némi marakodást, utóbbi azonban ment, mint a karikacsapás.A pártok levörösözték egymást, formailag olyan hangnemben, tartalmilag pedig annyira ostobán, hogy pofikácskájuknak attól tényleg el kellett volna veresedni, ha van bennük cseppnyi jóérzés.Ám, mint egy filozófus megjegyezte, egyik párt sem volt nemhogy veres, de még rózsaszínecske sem, így a vereskedő vádaskodásnak egészen más volt az oka, mint amit a néppel elhitettek.Átmenetileg azonban a népből is sokan jól jártak: kolompolhattak, veresdisznózhattak, fütyülhettek, bohócsapkát is felvehettek, fel is vett mindegyikük, ha a szellemi vakok nem is látták meg rajtuk.
A Hatalom azonban némileg kettéoszlott, mint az amőba: a hatalmon levő Hatalomra, valamint az éppen hatalmon nem levő, trónkövetelő Hatalomra.
A Hatalmon levő hatalomnak nem tetszett annyira az, ami a hatalmon nem lévő Hatalomnak annyira igen, ezért a Kos Uth Cigarettás Térre kordonokat vonszoltatott a Nagy Ház és a Nagy Tömeg közé.Legszívesebben Göd Öllő-ig tétette volna a kordonokat, hogy növekedjen a tömeg és a hatalmon levő Hatalom közötti távolság, de nem volt annyi kordon.Ráadásul a trónkövetelő Hatalom képviselői a kordonokat - nagyot köpvén, de fiatalosan a közös társaságos törvényekre - elbontották, sőt, utóbbiak törvénysértő tettükért a bírósággal (mivel az sejtette a trónkövetelő Hatalom eljövő trónidejét) kordonbontó kacsóikat még meg is csókoltatták.Ilyen nagyszerű a Piacdemokrácia!Ott azt is lehet, amit nem lehet, - persze, nem akárkinek!
A hatalmon levő Hatalmat azonban a sok tüntetés, kiabálás kezdte zavarni (a Kos Uth Cigarettás Tér mellett lakókat is, de azok, közpolgárok lévén, nem mertek szólni semmit, mert ki tudja, talán a szomszédjuk is...).Még inkább zavarta a dolog a kirendelt rendőröket, akiknek gumibotja alá egyre több provokátor-tüntető dugdosta a fejét, hogy megveresse magát.Volt olyan rendőr, aki nem bírta cérnával, és a fejdugdosót kicsit főbe is kólintotta.Az vesse rá az első követ, akinek vastartalmúbb az idegrendszere!Egyébként a kis ősnemes ország egyik társasága a televíziós székházzal is nemesen viselkedett, amikor azt, megostromlással, elvitte a világhírig, még az amerókai csatornák is beszámoltak a kisországbeli "mob" tettéről, igaz, a mob szó csőcseléket jelent, de hát mit csináljon az a cselék, akinek nem jutott csöcs-csecs, mert elprivatizálták előle és tőle.Egyébként az ősnemes ország televíziós csatornái rosszabbat érdemeltek volna, de akkor még nem csak a Hatalom volt piacdemokráciásan engedékeny (a mob tagjai megúszták egy bírói "Nono!"-val), hanem a televízióra követ dobáló bunkócskák, a drágák, szintén - relatíve - finomak.
A Piasdemokráciás Szabadság fejlődött tovább, feltartóztathatatlanul.A Hatalom még akkor is engedékeny volt, amikor a nép, - akire pedig a Hatalom rendszeresen tojt, így nem igaz, hogy le sem tojta! - tojásokkal fejezte ki kedvezőtlen véleményét, - de amikor a Fővárosi Főtábornok polgárdíszkabátját is bepiszkította ily módon néhány tojás, az volt az utolsó pötty az ilyen nagyhatalmú kabátokon, akár sárga volt a kabát, akár nem.A Hatalom Jogalkotója először arra gondolt, hogy az ilyen tojásdobálót nyilvánosan kellene lefejeztetni a francúziás fejleválasztó készülékkel, de azután megelégedtek néhány év börtön kilátásba helyezésével az elvetemült gonosztevőnek.
Később a Piacdemokráciás Szabadság fénykorszaka következett.A Hatalom alkalmazta az Amerókai Börtönvallatók Szövetségének szakértőit (nem két fillérbe került, de hát olcsó húsnak...), akiket ugyan Ameróka egyrésze kissé restellt, de mindenféle szakértelemre szükség lehet, oszt' aki már tudja miként kell kezelni egy Al Kajdást, az mégis csak tud valamit!A kis ősnemes országba váratlanul külföldi vendégek érkeztek, no nem abból a Humán Jogokért Nyavajgó Társaságból, hanem a Dik Ta Túrázók Államából, ahol a törzsfőnök nem fél a kurutól sem, vígan eszi az odacsábított agyvelőt (csinálják ezt más államok is, csak tagadják!).Ez a Dik Ta Túrázó társaság tanulmányútra jött,
és igen érdeklődött a munkatáborok után.Az éppen hatalmon lévő Hatalom azonban felvilágosította, hogy ez egy Piacdemokrácia, itt nincs munkatábor, itt az emberek szabadok, láthatták is ehun gari nyelven a feliratot az országhatáron:
"A BESZÉD SZABADDÁ TESZ!"
- Na ja...mi jöttünk nem rabszolgákat venni, hanem csak nézegetni, tudni mit csinálnak itt szabadpiacos rabmunkáskodókkal... - tisztázta a helyzetet a tanulmányúton levő bizottság vezetője, Kést Bele Döfi.
Kést Bele Döfi később küldött haza egy kíméletes ímélt, amelyben javasolta sötét államocskája fényességes vezetőinek: ne vacakoljanak több munkatáborral, az túl költséges, hanem legyen az egész államból egy közös munkatábor, továbbá az éhhalál-segélyeket szüntessék meg, aki éhen akar halni, hadd tehesse piacdemokráciásan, szabadon!Az állam ne avatkozzon magánügyekbe polgárian alpári módon!
A legutolsó hír szerint Kést Bele Döfi és társai nagyon elégedettek voltak piacdemokráciás országban tett tanulmányútjukkal.Egyébként ezen ősnemes országban a piacdemokrácia lényegét megvilágosító filozófus írásai viszont elégetettek lettek, a Hatalom által meggyújtott máglyán végezték.Némi különbség van ugyan elégedettség és elégetettség között, de ne legyünk szőrszálhasogatók!Abban a kis ősnemes országban ennél sokkal nagyobb különbségekre is köpnek!

(2009)