Die Koboldin

Elmémbe’ bájos gondolat fészkelte magát
Álmodtam egy kis tündér-leányt.
Tarka Pille hátán lovagló
Eleven, huncut kis Manó.

Tündökölve csilló arany kacaját
Magával a szél vitte tovább;
Óperencián innen, s azon túl
Eleven Manó hangja soká nyúl.

Csodás teremtés. Angyalok gyermeke,
Ki világunkat nevetéssel hinti tele,
Leskelődik ablakon, ajtón, kulcslyukon
Eleven Manó vidámságot hova lopjon.

Tarka trilla, nagy égi zenebona
Manó-lány repdes felhőn ide-oda
Majd megáll; nyugalomba tér
S Eleven Manó-álmom véget ér.