IDÉZET MEK: Anne Frank naplója (A hátsó traktus)
Fordította : F. Solti Erzsébet A versbetéteket fordította Frank László

„Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűrzavarba torkollik. Látom, amint a pusztulásból lassanként újra felépül a világ, hallom a közeledő égszakadást, amely végül is elpusztít bennünket, együtt szenvedek sok-sok millió emberrel. És mégis, ha felnézek az égre, úgy érzem, hogy jóra fordul minden, elmúlik ez a szörnyűség, s megint béke és nyugalom lesz ezen a világon.
De addig féltve őrzöm az álmaimat s remélem, talán megvalósulnak egyszer.”
Naplóbejegyzés:1944. július 15, szombat
”UTÓSZÓ
Anne 1945 márciusában, két hónappal Hollandia felszabadulása előtt, a bergen-belseni haláltáborban fejezte be életét „

Memento helyett

A háborúk szelleme
úgy hullott a földre
mint eltévedt csillagok
kiszakadt göröngye.
Mélyen izzó,
parázsló életét rejtve
megalkotta torz gondolatát
és már az első ember lelkébe
plántálta kegyetlen lényegét,
mint virulens parazitát.

Majd levetve kígyóbőreit,
szelíd jámborság álarcát öltve
dalolva, táncolva, gúnyolva, röhögve,
áldást és torz hitet osztogatva,
szüntelen bűnbakot keresve
és találva,
lopta be a világ lelkébe
gyűlölete gyilkos ostorát.

Palástja mindig a keresztre
és keresztbe feszített görbe hit,
előtte csillagok szárnyait lengetik
a zászlók, köd-tükörében csábító
holnapok vajúdják a torz jövőt
és színe előtt üvölt a felajzott tömeg.

A tomboló kísértet jelszavai
lángokat szítottak
és a megszédült népek
háza, hazája, hite, nemzete,
családja, szülője, gyermeke
halt méltatlan, kegyetlen halált.
Talán azóta sem talált nyugovást
a számtalan megtaposott lélek,
s mint kéretlen örökséget adta át
utódainak a kiábrándultság,
hitetlenség és reménytelenség
mérhetetlen fájdalmát.

És a háborúk szelleme
kábítószerbe, halálvágyba öltözve,
élvezi gonoszsága hatalmát,
amire gyógyírként kínálja
újra és újra csak önmagát.

Hiszem mégis,
- mert mást hinni nem merek -
hogy jóra tanít a múltak emléke.
A letisztult hit és önzetlen szeretet
szellemébe lép be végre
a harmadik évezred embere,
mielőtt még saját fegyvereitől,
gyűlölködéseitől pusztulna élete,
- mielőtt még saját szemetébe süllyedve
átkozná születése pillanatát, -
mégis a józan ész igazát ismeri fel !

Bár az igaz út nehéz,
mérhetetlen lemondást,
küzdelmet, kitartást és hitet követel,
mégis az egyetlen, amelyen ember maradhat,
vagy valóban emberré válhat
az EMBER.