Dübörög a zene. A világ kizáródott. Feslett életét, hervadtan is duzzadt mellét kínálta, ott, a placcon. Cigarettáját elpöckölte az útra, elővette rúzsát, s csak úgy, tükör nélkül mázolta körbe száját. Rikítson az a veres! Ma eladom magam... eladom újra... Annak, akinek még kellek... így is... Néha megállnak, rákérdeznek... majd legyintve továbbmennek. Férfiak, kamaszok... Az élvezetért fizettek, nem értem... én annyira nem számítok... csak becsukom a szemem, és túl vagyok mindenen. Többet ne kérjetek... Hogy ki vár rátok, vagy vár-e valaki bárhol is a telefont nézve ezeregyedszer is, nem érdekel... Vigyetek, használjatok... s ne kérdezzetek ti sem. Rongyosra gyűrt életem magamnak tartogatom... És mit is lehetne beszélni egy kapualjban, amíg a falnak dőlve élveztek? Vagy amíg a bokátokig csúszott nadrágotok húzzátok elégedett arccal, s én felnézek rátok, vörösre dörzsölt térdem fájását titkolva... Kit is érdekelne egy ringyó élete? Csak tegye a dolgát... pár perc az egész... majd kielégülve csukjátok be a kaput. Térden állva gyújtok rá újra... beletúrok a hajamba... túl vagyok rajta. Egyszer, egyszer talán valaki felsegít innen... talán eszébe jut... talán még egy kávéra is meghív... talán akkor feltesz egy kérdést... s lehet, elmesélem... elmesélem...

... de addig... addig maradok az, aki vagyok... egyéjszakás királylány... félrecsúszott koronám büszkén igazítom meg... s elhiszem, szép lehetek majd valakinek...

... kiállok újra, a többiek odabólintanak... látjuk, semmi bajod... vigyázunk egymásra... ennek a falnélküli kastélynak a lakói között erősebb a kötelék, mint bármilyen úri palotában... Hajnalodik... lesimítom összegyűrt szoknyám, s felvillan a rutinmosoly... fázom... dübörögjön az a zene... dübörögjön...

"...Van akinek Kurva volt,
Van akinek Angyal..."

... s én elhiszem...


Széljegyzet:
http://href.hu/x/6mb0


2008. augusztus 11.