Időigényes szeretni, olyan
rutinnal hallgatjuk a másikat,
hogy fülünk, agyunk kikapcs,

Üres tekintettel meredünk
laza pózban a be, valahová,
ami már nem ővele teljes,

de nélküle, vagy úgy se, mert hiányzik
a megszokás-barlang otthon-melege,
nem kandalló tüze, nem, csak a biztonságod,

a kezed, amit nem ellökök, csak elveszed,
hiába torlaszolom el magam, építek falat,
leomlik, ha kisfiús mosolyod arcodon végigszalad.