Egyik olvasóm azt kérte: írjak egy mesét.
Tényleg!Miért ne írhatnék mesét?Előbb-utóbb minden valóságból mese lesz, továbbá minden meséből valóság. A történelem tetteiből csalimese, csalimeséből
lipi-lopi valóság.Van rémmese, és van a rémmesénél sokkal rémesebb valóság. Van kémmese, amelyik azt kémleli, hogy az olvasók tényleg akkora nagy hülyék-e, vagy csak feleakkorák, és rájönnek: kém és hírszerző ugyanaz, csak nem feltétlenül ugyanazt kapja ugyanazon oldalról.Van ügynökmese is, amikor ügynöktaláló ügyesek ügyködnek bemesélni, hogy az a bizonyos illető...Van ügynökmese által megérintett, aki mesés krokodilkönnyeket potyogtat azon a mesén, hogy az atyakrokodilja, mint ügynök...azután pedig tetteivel bebizonyítja: atyakrokodilja, bármit tett is esetleg, hozzá képest relatíve mindenképpen példamutatóan becsületes lehetett.
No de ne filozofáljunk!Már kezdem is a mesét.Hol volt, hol nem volt, volt egy ország, amelyik, ha volt is, akkor sem volt, seholsem, de elhitették vele: van. Némely országgal mindent el lehet hitetni!
Abban az országban a királyság nagyon sanyargatta a népet.Ezt el lehet nézni neki, mert hát mit sanyargasson egy királyság?A macskát nem sanyargathatja, mert az az oroszlán rokona, oszt' az a tengerentúli, cilinderkalapos, sávos-csillagos-lobogós oroszlán, amelyik bármelyik kölyökmacskát trónra juttathatja, azt is mondhatja: - Sicc!Le a trónszékről!
Ebben a sehováelnemjutott országban közeledett a Húsvét.Ez nem volt nagy csoda, mert a meg nem nevezett országban a hús máskor is vétett, igaz, nem csupán a hús...
Húsvétra azonban kell a tojás, - hímes tojásnak is.Fel is megy ilyenkor a tojás ára nagybüszkén, a vásárlók alig győznek utána menni!
A királyság királyának három fia volt.Már úgy értem: törvényesen.Volt ugyanis még egy lánya is, törvénytelenül, de azt trónralépésekor átmenetileg letagadta és külföldre küldte, nehogy félrelépést gondoljon nála a nép, mert, ha félre is lépett, nincs annál veszedelmesebb dolog, mint ha a nép gondolkozik.A lányát most hagyjuk, majd később esetleg törvényesítik.
Három fiának a király ugyanazt a feladatot adta, mert ebben az egyenlőség híve volt, ha másban nem is:
- Fiaim!Szerezzen mindegyiktek egy olyan tojást, amelyik méltó az én dicső koronámhoz!
Engedelmes fiak voltak, mindhárom rohant a királyi kincstárhoz, felvételezték, ami kezük ügyébe került, de még a lábuk ügyére is gondoltak, meg rokonságuk végtagjaira.Utána ellovagoltak tojáskeresésre.
A legidősebb királyfi rábízta magát hűséges lovára, az meg egyből a Tűzokádó Sárkányhoz vitte, mivel oda már jól ismerte az utat bizonyos előzetes ügyletekből.A Tűzokádó Sárkány nem kért sokat egy sárkánytojásért, mindössze a fél országot az apakirály halála esetére, valamint a másik felét azonnalra, bérbevételre, adómentesen.Ilyen Olcsójános volt ez a sárkány, de, meg kell adni, később azt a potom pénzt bizonyos zsebekbe lefizette.
A középső királyfi, középsőségéhez híven, a horáciuszi "arany középúton" lovagolt, bár annak a középhez éppenséggel semmi köze nem volt, tekintettel a szélsőséges aranyimádatra.Az útjelző táblán viszont aranyszínű festékkel kiírtan állt: "RENEGÁT".
Kicsit félt a középutas királyfi, hogy a középút végén csak ezüstpénzes tojásra lel, de felesleges volt aggódnia.Lova egykettőre ott állt Vaskaratosorrú Mézesbábosnéne kalácsházikója előtt.Barátságos erdei vidéken volt ez, valami jóféle húsféle sült a kemencében, szaga bejárta a rengeteget, még egy medvét is odacsalogatott, de annak fejét Mézesbábosnéne beverte a vaslapáttal.
Jó vásárt csinált a középső királyfi.Mézesbábosnéne eladta neki aranyat tojó tyúkját, mindössze a királyság felé és fölét kérte érte a király halála esetére, de adott ráadást is a néne, egy üvegcsében "Szenvedést Megváltó Folyadékot", ami a királyt megmentheti bármilyen jelenlegi vagy jövőbeni szenvedéstől, és ingyenes utolsó utat biztosít annak az utolsónak, a túlvilágra.Ilyen nagylelkű volt az a néne, még ebédre is ottmarasztalta a középső királyfit.Masnival díszített sült őzcombot ettek, ő maga készítette "Jancsi és Juliska-módra".Lehet, hogy nem őzcomb volt, de combnak mindenképpen az!
A legkisebb királyfi eleinte nem tudta, hogy kivel cimboráljon tojáskereső vándorútján.A kis csacsi előbb egy becsületes emberrel állt szóba, de végül felismerte: ilyen tökkelütötten szerény picipolgárból sohasem lesz nagypolgár a királyságukban, tojásügyben sem tud adni megfelelőképpen gazemberes tanácsot.Utána egy kardos Angyal került az útjába, de azzal sem tudott szót érteni, mivel az Angyal másképpen értelmezte a "közjó", a "bölcs király", "a nép haszna", valamint a "szent borona" fogalmakat (pedig utóbbival sok mindent el lehet ám boronálni!).A jóságos Angyal, mielőtt otthagyta volna a kis királyfit, csupán megkardlapozta, pedig igen kívánságos faágak voltak a közelben.
A mesében rendszerint mindig a legkisebb királyfi győz, többnyire " a nép érdekében" is, de utóbbi esetben a meseíró gyorsan befejezi a mesét.Jobb akkor otthagyni a sztorit, amikor még happy!Minden pipi azt szereti, ha a sztori happy!
A vén tyúkok pedig még inkább azt...
Röviden: a kis királyfi találkozott az Ördöggel, összemelegedtek, összecimborásodtak.Az Ördög akkora fekete tojást adott neki, mint egy ház, meg akkora fekete kordét, amire ez a nagy fekete tojás ráfért, és akkora nagy fekete szamarat, amelyik el tudta húzni a fekete kordét.Cserébe nem kért mást, mint kizárólagos jogot arra, hogy a királyságban az ő mammutcége, a Pokolszentség Zrt. önthessen csak olajat a tűzre.Az óriási fekete tojásra tábla került:

Benne "Az Ország Értelme!"
Csínján bánj vele, úgy tedd le!
Hozzá ne érj tiszta kézzel:
ha így teszel, játszol vésszel!
Bárki jön is, bárki lép le:
vigyázz kitojt épségére!
Szép hazád egy bájos honlak,
míg a népre itt csak tojnak!"

A három királyfi hazatért, a király pedig ezt követően - bár megtérés nélkül - megtért őseihez.Utóbbiban Mézesbábosnéne bűbájos folyadéka is segítette, de azért a szívébe halálosan beleszeretett tőrt is meg kell említenünk.
A tojások mind-mind hoztak ugyan magukkal némi kellemetlenséget, de szerencsével párosultan (bár a párosodás után szerencsétlenségek születtek, de ez már egy másik mese).
Ilyen aprócska kellemetlenség volt, hogy a sárkánytojásból kikelt sárkányfióka leégette a palota tetejét, viszont ettől kezdve a kormos falak jobban illettek az udvaroncok fekete lelkéhez.Az aranytojást tojó tyúkot a kapzsi udvaroncok ugyan túlságosan megnyomták, viszont szerencse, hogy - mielőtt kilehelte volna tyúklelkét - a kipottyantott fekete valamiben nem az udvaroncok maradtak, hanem...
Az ördögadta fekete tojás is balesetet szenvedett.Zsebváltó Tódort ugyanis az udvaroncok két oldalról úgy háromfelé nyomták, hogy véletlenül belekönyökölt a tojásba, utóbbi széttört, de - mekkora szerencse! - kiderült: mégsem volt benne az Ország Értelme, hanem nem volt benne semmi, értelem pedig különösképpen nem.
Aznap már nem történt semmi új.Ali Baba és a negyven rabló kirabolt ugyan egy sereg nyugdíjast, de utóbb világossá lett: ez csak mese, legalábbis az a része, hogy a rablók negyvenegyen voltak, mert sokkal többen.Később a rablók - nagy hátulsóröhögés közepette - bizonygatták: az elvett pénzt majd visszaadják, kamatostól.
Utóbbit jelenleg hiszi:
1. Hiszi A. Piszi,
2. a Királyság népe.
Utóbbit nem hiszi:
1. Háry János obsitos (azt mondta: "No mán' ezt a huszárvágást én sem hiszem, huszárkomák!"),
2. a Nem Gondolkodó Királyság három remeteségbe kényszerített gondolkodója, továbbá
3. én sem (obsitosként sem, meseíróként sem, de ezektől függetlenül sem).

Itt a vége, fuss el véle, - de hiába futtok el, kedves Olvasóim, ez a mesebeli királyság valóságosan megtalál bennetek, és akkor az Isten sem könyörül meg rajtatok!Szavazzatok, válasszatok: így akartok járni, - vagy ugyanígy?!

(2009)