Volt egyszer egy erdő, - megjegyzem: ott van most is, ahol volt.
Volt benne egy icipici nyúl, - megjegyzem: most is ott van benne, de már nem picike, mert felnőtt.
Volt az erdőben egy híres tojásfestő, a Nyúlmester, - megjegyzem: most is ott van benne, még a tojásfestést is oktatja a Gyorslábú Nyuszkóról elnevezett Nyúlegyetemen.
Megjegyzem...Most már ne jegyezzek meg semmit, hanem folytassam a mesét?
Rendben, kicsi Kelemen, én ezt is megtehetem!Nem jegyzek meg semmit sem, ha ez túl kellemetlen!
Nos ez az icipici nyúl, Nyuszimuci Amáliácska, nagyon szeretett volna tojásokat festeni, ezért folyton a Nyúlmester körül lábatlankodott, amikor az a húsvéti tojásokon munkálkodott.Megjegyzem: a lábatlankodás nem találó szó erre, mivel éppenhogy ott lábaskodott a lábaival, de megbotlott a legnagyobb tojásfestő ecsetben, és ráesett az egyik tojásosdobozra.Hat tojás elkezdte mutogatni a sárgáját.Megjegyzem: amelyik tojás a sárgáját mutogatja, abból már nem lesz húsvéti tojás.
Nyúl mester kedvelte az icipici nyulacskát, kíváncsiságáért is, tojásfestési vágyaiért is, továbbá tudta: a tojás törékeny jószág és Amáliácska nem akarta ezt a tojásbalesetet.Ekképpen szólt hát hozzá:

Amáliácska! Ezen eset
miatt tojásunk most kevesebb.
Ám ne nyeríts most, akár bús ló:
e hiány könnyen pótolható!
Fuss el tojásért a faluba,
ahol Kotkot tyúknéni laka!
Hozz, szép nagyokból, féltucatot, -
de ne időzz ám sokáig ott!

Ebből a kis nyúlszózatból láthatjátok, hogy Nyúlmester nem csupán tojásra, ecsetre, festékre költő volt, hanem verset is költött.
Szaladt a picike nyúl, Amáliácska, a faluba, de még sohasem látott tyúkot.Ez nem csoda, mert az erdőből látni lehetett a falu szélét, de a faluban kapirgáló tyúkot nem.Megjegyzem: messzelátóval, vagyis távcsővel látni lehetett volna, de az erdőben nem volt távcső, illetve az erdésznek, Bambura Bálintnak volt egy, de az sohasem adta kölcsön a nyulaknak.Igaz, a nyulak sem merték elkérni tőle, mert szigorú ember volt Bambura, ráadásul még puskája is volt.
Az első kerítésnél Amáliácska kedves, bájosan szőrös, nyájasképű, a napon sütkérező állatot pillantott meg.Azt gondolta, hogy ez a tyúk, de meg kell jegyeznem: több nap, mint kolbász, több állat, mint ahány tyúk.A cica - mert az volt, minek tagadjuk? - nem is vállalta a tyúkságot, hanem így nyávogott:

Tudás pofidról még nem les le,
te kis barnácska és füleske!
Nem vagyok tyúk!Egérre várok,
s amíg meg nem jön: szundikálok.

Továbbfutott Amáliácska.Kissé félénken kérdezte egy küszöbön heverésző, hatalmas, nagyfogú négylábútól:

- A Tisztelt Néni a tyúk?

A kutya - mert az volt, minek tagadjuk? - sértődötten ugatott:

VAÚ! VAÚ! Te tyúknak nézel?!
Eszecskéd összement, - vagy széjjel?!
Van csőröm?! Kapirgálós lábam?!
Sohasem járok tollruhában!
Én őr vagyok, ki őriz házat,
s az idegennek ugatást ad.

Megijedt a nyulacska, elinalt.Annyit azonban villámgyorsan megjegyzett: csőrös és tollas állatokat kell keresgetnie, közöttük lesz a tyúk.
Az egyik udvarban éppen ilyenek sétálgattak.No volt ott gi-gá-gá!, - fülek mentek világgá!Felhangzott a háp-háp-háp!, - megijedt a kisvilág.Rájött mérges trú-rú-rú!, boszorkányos nagy hangú.
No meg kot-kot-kot is volt ott, némileg szelídebben!
A kis nyuszi átbújt a kerítésen és félénken belekezdett a mondókájába, észre sem vette, hogy, mint a Nyúlmester, már ő is rímesen beszél:

A tyúknénit keresem.
Hozzá küldött Mesterem.
Tojást kér, féltucatot.
Fest rájuk holdat, napot,
kék, meg piros virágot,
csillagdíszes világot,
zöldben futó kiscsibét, -
pelyhest, arany színe szép!
Egy tojásra, meglehet,
talán én is festhetek...
Jön a Húsvét, nem vitás:
kell most ám a sok tojás!

Hű de felélénkült az amúgyis nyüzsgő baromfiudvar!Minden szárnyas ismerte Nyúlmestert, a hét hegyen, hét völgyön, hét réten, hét mezőn túl is híres tojásfestőt.Mind kiáltoztak, hogy ők is adnak tojást, ők is!
Kézikocsit húztak oda az addig csak mérgeskedő, de most hirtelenében megszelídült pulykák.Telerakták tyúk-, liba-, kacsa-, meg pulykatojással.
No de el tud húzni ennyire megrakott kézikocsit picike nyulacska, még ha Amáliácskának hívják is?!
Nem tud. de segített neki három liba.
Miként történt a többi, azt már a képzeletetekre bízom.Megjegyzem: ha arra bízom, akkor biztosan jóra bízom.Egykettőre kitaláljátok nélkülem is, hogy megengedte-e Nyúlmester a pici Amáliácskának a tojásfestést vagy nem!
Azt viszont valószínűleg nem sejtitek, hogy miként tért vissza az erdőből az üres kézikocsival a három liba, legfeljebb vidám libaénekükről gyaníthattok valamit, amelyik így hangzott:

Büszketollas Liba Lalin, rápingált nyuszi.
Lesz is érte Lilikétől száz libapuszi!
Liba Feri tollán lelhetsz tojásremeket.
Liba Mici, ha meglátja, csókokért remeg!
No és végül: Liba Marci rátartian jár.
Fehér szárnyán Nyúlkirálynő, - és a Nyúlkirály!

(2009)