Mottó: "Mint régi filmeken a hajnali táj,
Egyszerre szép és egyszerre fáj"

SZEMÉTRE VETETT KACATOK
Szanaszét heverő lim-lomok
Éjek és fények, sötétek, nappalok
Az éjjeliszekrényemen matatok

KÖZÖTTÜK TURKÁL A SZÜRKE FÉNY
lustán, unottan, akár egy lény
vetül egyik tárgyról a másikra,
majd lassan tovatűnik. Fél.

SZÉTTÉPETT MINDENNAPOK
Reggeleid, mint üres lapok
merednek rád. Kalapok,
s felöltők a fogason. Maradok.

Ó, VALAKIT VÁRNAK
mint az üzemek, gyárak
várják a munkást, ki nékik életet
ád. Nem lazsálnak.

NÉHA AZ ARCOD MEGGYÖTÖRT
Bú-bánat szívedben összegyűlt
s tested, mint lepedőd, összegyűrt
Arcodat holdfény mossa, estére csupán az került.

KIDOBOTT LEVELEK VÉRESEK
Hold könnyétől ázottak, sósak
s édesek. Egyszerre cinkosak
s vétkesek. Lassan ébredek.

TÖRÉKENY CSEPPKŐ ÖSSZETÖRT
Testedben kínod irgalomért
már hiába üvölt. Vége.
Rajzolj bár az égre négyszöget vagy kört

Ó, MINDENT LÁTTAM
arcod, mozdulatod
megmaradt bennem, nálam
illatod őrzi orrom, ajkad ízét őrzi szájam

OTT VÁROK A SOROK KÖZÖTT
akár a Hold a felhők fölött
minden verssorom érted zörög
gondolatom neked hörög

TALÁN EGYSZER RÁMTALÁLSZ
Nem ugrálsz, nem kiabálsz
csak csendben kivársz
lassan újra megkivánsz

ÜVÖLTÖK,INTEGETEK NEKED
Ugrálva kiabáloma neved
de hangom a ködben messze lebeg
s csak a visszhang nevet, nevet

DE HA NEM LÁTSZ....
LEHETEK A VÍZ, LEHETEK A TŰZ
LEHETEK A SZÉL, AKI TÉGED MINDIG ŰZ
AZ ÁRNYÉK
LEHETEK A FÉNY, AKKOR SEM ÉRTENÉL
LEHETEK A VÍZ, LEHETEK A TŰZ
LEHETEK A SZÉL, AKI TÉGED MINDIG ŰZ
AZ ÁRNYÉK
LEHETEK A FÉNY, ÚGY SEM ÉRTENÉL

NEM KELLENEK A NAGY SZAVAK
Nagyok azok, mint a tavak
fertőzöttek s áradók, mint a patak
s szavadtól szomorúságod kettéhasad

HALLOM MINDEN SÓHAJOD
titkos vágyad, óhajod
amiket csak a csillagok
s a Hold hallhatott

ELÁRUL MINDEN SZÍVVERÉS
gépek böfögése, égzengés
között is hallom, puha
lebegés, szárnyverdesés...

Ó, NÁLAM JÁRTÁL
Némán ajtóm elött álltál
az éjben, a csendben
a sötétben vártál

KEZED NYOMÁVAL DÍSZÍTETT
Ujjaid mintáival ékített
Ajkad bársonyával érintett
Hűs kortyokat elrejtett

PULTON FELEJTETT POHÁR
Magányosan magaslik, áll
ahogy mi állnánk az úszó
sodródó jégtáblán

EZ A FILM LASSAN PEREG
Szemed a vászonra mered
ahogy én is révedek s felébredek
...agyamban még álmom tekereg

Ó, MÁR SZÁZSZOR LÁTTAM
Ott és akkor már százszor jártam
álmomban hegyet hágtam
dombot másztam, s utoljára
veled jártam, veled jártam

2009. IV. 2.